augusztus 15 vasárnap

A tervekkel ellentétben csak 16 órakor kellett kezdenem. Így arra gondoltam, átugrok Meersburgba.  Félig kocsival… Inge és Elmer is megmondta, hol tudok ingyen parkolni…Igaz, elég vacak idő volt, de felkészültem…aztán az esernyőt mégis a kocsiban feljtettem..:) Kisebb tekergés után letettem az autót, remélve, hogy mivel nincs nyitva vasárbap a pennyMarket, nem viszik el a kocsimat…mert ez volt kiírva.

Gyors ereszkedés a komphoz. Jegyvásárlás automatából… pont elment a komp az orrom előtt, de ez iylenkor nem zavar. Különben is 15 percenként jár és egyből fel lehetett menni a következőre. természetesen a Meersbuirg nevű komppal fogok átkelni J. Érdekes volt látni a tavat középrőlJ. És láttam, ahogy visszük a rossz időt át a tavon… Amint megérkeztünk,  eleredt az eső. De nem volt durva, nem is áztam el nagyon. Bementem Mónihoz gyorsan, csak köszönni, de még aludt, Így Antjéval találkoztam. Aztán irány a vár. Nem olcsó és befizettem a Dagobert torony túrára is. Ímert osda különben nem lehet felmenni. Ne, is volt annyira rossz idő, még az Alpokat is lehetett egy kicsit látni. Érdekes volt.

Mire kijöttem, teljesen jó idő lett, csak a szél fújt. Köszöntem Móniéknak, aztán lementem gergőt/Georgot is meglátogatni. Neki is csak egy puszi jutott, hiszen dolgozott. Még bóklásztam egy sort, aztán irány a kikötő. És megint eleredt az eső… és megint elment a komp az orrom előtt… Viszont így a vadiúj komppal tudtam átkelniJ. Az egyiknek Lori, a másiknak Tábor a neve. Én a Lorival mentem. Nagyon klassz kis komp…modern és szép is. Jó kis túra volt, az autóm is megvárt, időben vissza is értem…

A munka a szokásos volt: vendégek, takarítás rámolás, pakolás, felszolgálás… aztán beájulás.

 Augusztus 14 szombat

Ma megint délutános vagyok…ráadásul este lesz a konstanzi nagy örömünnep főattrakciója: tűzijáték..

Na, akkor mi legyen? Délelőtt. Először csak lapozgattam: bicaj? Ááá, minden messze van és még vissza is kellene jönni… akkor kocsival:

Meg van! Legyen egy szabadtéri múzeum, úgyis kiváncsi vagyok, hogyan éltek errefelé a népek. Neuhausen ob Eck. Tullingen mellett, Stockachtól még feljebb. Nincs 40 km.

Házak, benyomások… kevés, kicsi, szegények voltak, rossz körülmények… Ott sem lehetett könnyű az embereknek, de valahogy sokkal nehezebbnek látszik, mint otthon. De ez csak benyomás… Talán nem is igen. De akkor is megdöbbe tő… és fura, hogy itt olyan emeletes házakat építettek. és nem egymás mellett voltak  a helységek, mint otthon.  Például egy suazter háza: lent a műhely és a pajta.Felette a lakás: konyha helyiség, két szoba, aztán még a padlástér is ki volt használva. Aztán egy iskolaépület… az is nagyon fura volt. És azok a kicsi helységek. A tanársegéd kicsi kamrája leválasztva a tanterem végébe… az illemhelyek… olyan idegennek tűntek. De nagyon szép volt, csak aki a nagy szentendrei  Skanzenhez szokott, annak nagyon kicsinek tünt. De alapvetően tetszett.

Vissza: Tuttlingen. .. gyors séta, körbeautózás.. Tuttlingent is meg akartam nézni, hamár ilyen messze eljöttem. Persze sok időm nem volt. Vissza is kellene érni, de 15-20 perc… Végigmentem a főutcán, aztán a C&Aban vettem még BHt….abból sosincs elég és itt a fehér blúz alá kell…na, mindegy.

Már idefelé is láttam és a térképen is rajta volt: Donauversinkung. Ez meg mia csuda lehet??? Visszafelé láttam a kiírást és lekanyarodtam. Talán még belefér. Legfeljebb nem fogok időben ebédelni.

Szóval, itt eltünik a folyó. Ezen a szakaszon olyan a kőzet, hogy a folyó a föld alatt folytatja az útját, amikor kicsit kevesebb van benne. Magas vízállásnál megtelik lenn a barlang lent és akkor fent is folyik a folyó. De nyáron kiszárad a meder.Nagyon fura volt ez is

http://de.wikipedia.org/wiki/Donauversinkung

Pesze elfelejtettem betenni a fényképezőbe a memkártyát, és elfelejtettem, hogy van nálam mégegy a táskában. Így csak átállítottam egészen kicsi képekre a gépet és így fotóztam.

Tehát: apával voltam már a forrásnál, Most az eltünésnél…mág hátravan Aach..nem tudom mi, ahol újra a felszinen folyik a duna. csak oda már nem jutottam el, mert ránéztem az órára…és majd frászt kaptam. Na, most aztán lehet neki nyomni… Rámentem az autópályára, ami először kitérőnek tünt, de aztán perzse sokkal gyorsabb. És sikerült is időben visszaérnem. Enni már nem volt időm, de később tudtam pótolni. Néha vannak üresjáratok, akkor tudunk mi  enni.

Ez a nap is jó volt.

 Augusztus 13. péntek

Ma, hiába a szerencsétlennek számító péntek 13, nem történt semmi említésre méltó…

A tegnapi dorbézolás és ma hajnali fekvés után jól elaludtam: kialudtam a 7 órámat. Kilenc után keltem felJ.

Egész délelőtt a szobámban voltam, mert végre tudtam chatalni a gyerekekkel. Így ugyan nem mentem sehová, sőt még aludtam is dél körül. Mindegy, néha ez is kell. Még minidig van izomláz a combomban. Alig bírok lemenni a lépcsőn.

Munka közben nem történt semmi különös, minden a szokásos volt.

Kicsit unom már a folytonos esti munkát. Nehéz, mert reggel ugye felkel az ember, sok programot nem tud csinálni, mert ugye 1 körül jó visszajönni, hiszen enni kell, meg átöltözni… aztán este 10kor végzek, még lehet, hogy vendégek is vannak… Pozitív viszont, hogy a többiekkel még lehet dumcsizni…

Ma is rendelt pizzát Martin… pótszülinapot tartottunk… Inez kedvéért. ez is jól sikerült.

 Augusztus 12.

Délutános vagyok megint.

Reggel konkrét tervem volt, de elmosta az eső. Erre azt az ötletet kaptam, hogy menjek el a konstanzi SeaLifeba. Ez olyan, mint nálunk a Tropicarium… pont olyan drága is. először a parkolás. Mivel nem volt sok időm, kénytelen voltam a közelben parkolni. ami azt jelentette, hogy Konstanz központjában levő LAGO levő mallban. Rendben, majd meglátom.

Aztán a bejárat. Persze esik az eső, mert mért is ne. Nem baj, szabadság, nyaralás… kit érdekel. Szerencsére nyitás előtt vagyunk 10 perccel. De már vagy 50 ember.

 Még pont a tető alá befértem. 10kor nyitottak és 10.40kor már be is jutottam… mindenesetre még mindig utálok sorba állni… főleg, hogy néhányan pofátlanul beelőztek. Nem baj… mindjárt bejutok. Aztán a hidegzuhany: a jegy ára. 15 euro. Mindegy, ha már itt vagyok… és vettem egy magazint, hogy meg tudjam mutatni majd otthon… érdekes volt, érdemes volt bemenni.

Főleg azért, hogy gyarapítsam a német tudásomat. Aztán a pingvinek is aranyosak voltak… kicsit visszapofátlankodtam. Pont jókor értem vissza a medencéhez, mert bemutatót tartott egy srác a rájákról és a lepényhalakról… érdekes volt. Aztán újra végig… de itt egy kicsit már sok volt.

A kijáratnál még felmentem egy másik kiállítást is megnéztem: a Bodensee Természeti Múzeumot.

 Ez az itt élő állatvilágról szólt. Ez is érdekes volt. Milyen fura már, hogy Konstanzból nem is látszana Bregenz, mert a tó felszíne is követi a föld görbületét, ami itt kb. 45 méter magas ív…

Ekkor már igen szép sor állt a bejárattól elég messze. szerintem akár 3-4 órát is állhattak ott. És persze az eső újra és újra elkezdett esni.

Még mászkáltam egy kicsit Konstanzban, főleg vissza LAGOba. De aztán tényleg el kellett mennem. Vissza a munkába…

Este aztán Martin szülinapját ünnepeltük. Tudtam, hogy lesz valami, de nekem eddig nem szóltak. Aztán estefelé szólt Péter, hogy szívesen látnak. Kicsit grillezünk… Aztán fent kicsit beszélgettünk és én is beszálltam az ajándékba meg a kajába.  A nagy pajtában Péternek van egy kis garázsa, ahol ücsörögni is lehet… Nagyon jó volt. Amíg izzott a szén, addig Dartsoztunk. Én még nem játszottam, de azt mondták, hogy muszáj… meg aztán hogy néz ki, ha én csak ülök… rendben. Izgi volt, először csak úgy dobáltam a nyilakat… aztán egyszer csak szóltak: csak 19et dobjak és nyerek. És a következő körben nyertemJ. Vicces. Pedig csak először játszottamJ. Aztán ettünk. Volt egy klassz sajt, amit grillezni lehet, és nem folyik szét… finom volt. Még beszélgettünk, átadtuk az ajándékokat. Kettőkor már le is feküdtünk. Jól sikerült kis este volt.

 Augusztus 10. kedd

Íme, a nagy nap! Indulás Svájcba, Saentishez. Nagyon izgultam, teljesen összeszorult a gyomrom, mert így utólag, talán tényleg kicsit felelőtlen volt tőlem az egész. de megígértem, hogy nagyon óvatos leszek. Csomagoltam szendvicseket, innivalót… térkép, még egyszer az útvonal ellenőrzése, és indulás. 8.55

A svájci határnál (9.23) nem is vártam mást, persze hogy félre kellett állnom ellenőrzésre. persze minden rendben volt… Engem nem zavar az ilyesmi. talán azért, mert még tudom, milyen volt a régi rendszer. De udvariasak voltak… aztán irány az első benzinkút. Tankolni. Egyrészt itt olcsóbb, másrészt nem volt elég ahhoz, hogy eljussak, illetve hogy vissza is jöjjek. Aztán irány a hegyek.

másrészt nem volt elég ahhoz, hogy eljussak, illetve hogy vissza is jöjjek. Aztán irány a hegyek.

Nagyon szép helyeken mentem, kis falvak, városok, farmok… és egyre jobban lehetett látni a hegyeket. Nagyon varázsos volt. Aztán egyszer csak komolyabb lett a helyzet, megérkeztem Urnasch-ba. Ez az utolsó nagyobb település a hegy előtt. Innen aztán szép emelkedőn kellet felmenni… Végre ott volt a parkoló. (10.56)

Persze rögtön leálltam, pedig mehettem volna kicsit közelebb isJ. Aztán végignézve magamon és a többieken… mindenkin bakancs, minden, ami a túrázáshoz kel… De a kabát nálam is volt, meg pulóver. Igaz, a kabátot aztán a kocsiban hagytam. Úgy ítéltem meg, nem lesz rá szükség. Aztán remegő lábakkal irány a pénztár… a biztonság kedvéért megkérdeztem, le lehet-e jönni csak úgy. Persze, ha jó cipője van. Mert tájékozódtam előre és az volt, hogy az út nincs kiépítve, csak jelölve és néha láncokba is kell kapaszkodni… Nekem itt nincs vándorbakancsom… egyetlen cipő jöhetett szóba: a converse csuka… hááát, majd elválikJ reméljük nem a talpa… Mindenesetre csak felfelé vettem jegyet a seilbahn-ra. Azért nem mászom meg a hegyet, mert egyedül nem túl tanácsos és nem túl élvezetes felfelé. Nincs bíztatás, az ember elfárad, leül, nem megy tovább, visszafordul… Ha már fent vagyok és elindultam, akkor nincs más, le kell jönni. Tart, ameddig tart.(11.15 indulás felfelé, 11.20 kiszállás fent)

Persze a felvonóban pont mellettem beszélgettek arról, hogy klassz kis túra ez felfelé, de nem tornacipőben. halkan kuncogtam magamban. Aztán majdnem egy órát bóklásztam fent a tetőn.

 Ittam egy kávét a fogadóban… (12.15-12.25) na, ez is. Saentis kafli…oké, gondoltam, miért ne? Aztán majd kiesett a szemem, amikor ittam. Volt benne valami helyi specialitás, valami alpenkrauterlikör… na, gondoltam. Nem elég a sportcipő, még alkohol is… így még vezetnem sem szabad… sokáig kell, tartson a lefele út, hogy kimenjen belőlem az alkoholJ.

Nagy nehezen, aztán rászántam magam a távozásra… (12.30) nehéz volt otthagyni a csodás kilátást. Avval vigasztaltam magam, hogy lefelé menet végig csodálhatom a kilátást. Aztán persze kicsit elbizonytalanodtam, amikor pár ajtón keresztül kellett menni, mindenhol kiírva, hogy csak akkor menj tovább, ha jó a felszerelésed… és jöttek szembe emberek remek felszerelésben… és akkor megláttam, hogy hol kell lemenni…basszus…normááális???

Tisztára őrölt vagyok… basszus… kell ez nekem????  De nem voltam egyedül. Gondoltam, elindulok. Ha nagyon nem megy, akkor legfeljebb visszakapaszkodom… De egyre jobban elkapott a hév, élveztem piszkosul az egészet… és nem is tűnt annyira nehéznek… végülis BAK vagyok csillagjegyem szerint, vagy mi?? Mennie kell a dolognak… és vigyorogtam ezerrel, legszívesebben kurjongattam volna…és fotóztam ezerrel..persze egy csomó nem lett jó, de ez már mindegy.

(14.00 körül)

nagyon megerőltető lefelé menni. és nekem különösen sokáig tartott. Csak azért mertem elindulni, mert nagyon szép idő volt, száraz sziklák, de nem annyira hogy nagyon görögjenek…sok ember fel és le is… és szerintem sokkal megerőltetőbb lefelé menni. A végén már alig bírtam menni. Mintha pillangók lettek volna a lábam helyén, akik azért nem bírnak el engem…pedig még elég soknak látszott az út lefelé… le is kellett ülnöm. Láttam, előttem egy csajszi is lehuppant, aztán nagyon nehezen ment tovább… szerencsére találtam még egy kis szőlőcukrot, azt megettem, ittam pár kortyot… aztán elhagyott egy baromi jóképű pasi… Na, gondoltam ő lesz a hajtóm… ha nem is érhetem utol ( mert baromi prifi felszerelése volt: bakancs, trekkingbot…komoly hátizsák..stb), de megpróbélok vele lépest tartaniJ . Sikerült! a végén szépen rövidítettem a kanyarokon, mert úgy itéltem meg, a fűben könnyebb menni. Még pár ruganyos ugrabugra is belefért…és a legvégén, amikor az állatok miatti kis sorompószerűhöz értünk, utolértemJ. Kinyitottam nekem a kis sorompót…Én meg vigyorogtam ezerrel, hogy megcsináltam, MEGCSINÁLTAM!!! Leértem, épen és egészségesenJ. Nagyon-nagy élmény volt. (16.00)

 Még megnéztem a geológiai ösvényt, ahol a hegyépítőkőzetek voltak kiállítva. Annyi erőm volt, hogy lefotóztam az összeset, aztán majd valamikor át fogom tanulmányozni. Még bementem az alapindulás épületébe egy gyors folydékleengedésre. Sajnos lépcsőn akartam lemnni…majdnem leestem… Volt ott pár motoros és furán néztek rám. Intettem, hogy minden okés, csak most jöttem le gyalog. Ekkor elismerően néztek már rámJ.

Vissza az autóhoz. Én nagyon okos, hoztam magammal akis papucskémat… Azt a megkönnyebbülést!!! Végre mezitláb!!! Még kicsit gyönyörködtem…volna, de a felszálló felhőkt teljesen beburkolták a csúcsot, így elindultam visszafelé. (16.35)

Aztán arra gondoltam, hogy nem azon az úton megyek vissza, hanem Appenzell és StGallen felé. Appenzellben meg is álltam, ettem egy szendvicset, mert korgott a gyonrom és megnéztem a városkát. (18.00)

Aztán irány StGallen. Vigyázva, fel ne hajtsak az autópályára. Sikerült. Aztán olyan fáradt voltam, hogy semmi erőm nem volt megállni, nemhogy kiszállni. Ekkor már fél7 volt és én nagyon szerettem volna már visszaérkezni.

19.15 átléptem német földre. Minden vegzálás nélkül. nem is láttam senkit a határon.

Aztán 20.06ra értem vissza. Dugó volt Konstanzból kifele jövet. nem is megyek többet arra. Inlább kicsit kerülök, de nem akarok döcögni.

1384 km volt az állás induláskor és 1570 megérkezéskor. 186 km.

Saentis 2505m, Schwaegalp 1300 körül… 1200 méter erezskedés közel 4 óra alatt.

És az irtózatos izomlázon kívűl semmi , de semmi bajom . És a cipőm is teljesen jó…még. De akkor is kellene venni egy rendes bakancsot. és persze jó lenne egyszer és mindig társasággal túrázn i…akár ilyen helyeken is. vagy még ilyenebbeken. Mehetnék Markoval, a solymásszal is, de két akadály van: nincs megfelelő szerelésem és nem egyszerre van szabadnapunk..de kedves volt tőle már az ajánlat is. És persze a lecseszés, amiért egyedül képes voltam ilyen butaságra… egyedül lejönni egy hegyről…J

Augusztus 9.  hétfő

Bevallom, ezt pótolva írom… és semmi nem jut eszembe erről a napról. Talán nem is történt semmi érdemleges. Megosztva voltam, mint minden hétfőn 10-14 és 18-22. Nem tudom, milyen idő volt, de talán már nem esett, mert másnap nagy túrára készültem.

Augusztus 8. vasárnap

Megint reggeles… illetve nap közben változott. Háromkor rákérdeztem, hogy meddig leszek, mert ha sokáig, akkor nem fogom kibírni kaja nélkül, bekapnék egy tányér levest. Erre Martina kitalálta, hogy egyek, tartsak pihenőt és fél7kor kezdjem újra… kb 9ig voltam…

Hát jó…ha a gyerekek hazaérnek, akkor végülis… gyors SMS anyunak…háromnegyedötkor megjöttek a gyerekek. Először Héditől beszéltek mert apuék nem tudták újraindítani a netet. Márknak megmondtam mit kell tenni, és sikerült. Végre onnan is tudtunk…

Petra szólta el magát véletlen. Mert, hogy nincs net, nem tudtuk Márkot elérni… kaptam két olyan levelet…

Ide akartam másolni, de mivel ez egy blog is, hát nem tudom. Talán majd ezt törlöm:

Hallo Schatz!


Ich glaube, es ist ein Frechheit, das du die Kindern bis iclk. Schulbeginn alleime laesst. Typisch du! Wie glaubst du da das, dass 
Ich imi diesem Fall weiterhin Kindergeld bezahlen sollte?

Ubrigens, vor Auge zu haltend deine Zustellung zu der Sache, empfohle. Ich lieber in Belgien oder in England Arbeit zu nehmen.

Deutschland ist und bleibt mein einzig Vaterland, werde zu dir niergentwann gehoren und ins Herz gezogen!
Sent from my BlackBerry(R) smartphone from T-Mobile

Ez volt az első.

Die Kindern sind aber nicht allein, sie sind mit ihren Grosseltern daheim. Und die Kindergeld bekomme nicht ich, aber die Kinder. Das ist ganz unabhangig von mir.

Ich habe erst der Rechtsanwalt gefragt. Du hast keine Mitspracherecht in diese Sache, weil es dauert nur ein paar Monate lang. Mitte September, oder spaetenstens ende September  werde ich wieder zu Hause sein.

Deutschland ist eine freie Staat, kann jedermann hier arbeiten. Zum Glück fragen sie Dich nicht, mal wem in den Staat reinfahren darf.

Deutschland für mich eine Möglichkeit…

Du glaubst, das ist dein Vaterland, und das ist deine Sache. Ich will nicht ins Herz zu kommen, nur  arbeiten. Das ist alles.

Mit besten wünschen

Tremmel Mónika
+3630 4516923
Be strong, be gentle, be beautiful

Ez volt rá a válasz.

Aztán még folytattuk, de már magyarul. Sikerült eléggé elcsesznie a napjaimat, de a második levelére nem válaszoltam, mert nem  tudtam indulat nélkül írni… csak éppen a blogírásban maradtam el…

 Augusztus 7. szombat

Tegnap megjött Petra a szabadságról, ma együtt kezdtünk. Én csak 9kor. Eleinte egész nyugisnak indult a dolog. Petra szerint szombatonként nem szokott sokat csinálni… ehhez képest…

Fél1 körül beindult a tömeg. Egyik babakocsis a másik után jött ki a parkból. Plusz itt volt az ünneplő társaság (15 fő), akik ebéd után visszajöttek a parkból kávézni és tortázni… alig bírtuk. Én Martina utasítására bent maradtam a pultban, de Petra szemmel láthatóan nem bírta. Voltak, akik nagyon sokat vártak már eleve a rendelés felvételére. Én nem vehettem fel megrendelést, mert akkor „keveredés” lett volna. De Martina is rohangált. Közben nem tudtam bent maradni a pultban, mert ha már kitöltöttem, vigyem is ki…töltsem ki az italokat, de szedjem le közben az asztalokat…kezeljem a türelmetlen vendégeket…6ig meg sem álltam… mint a hülye rohangáltam…akkor is csak azért, mert Petrát köszöntötték szülinapján. Pezsgőt kellett volna innom. Gondoltam, ha ezt megiszom, fejre állok. Aztán maradt egy Apfelstrudel, Martina mondta, hogy egyem meg és lassan szabaddá tehetem magam… mondtam, akkor nem eszem meg, először valami rendeset ennék. Amíg elkészült a salátám csirkével és halropogóssal, addig még dolgoztam, de aztán… leültem és végre ettem. És akkor megittam a pezsgőt is…

Ma eredetileg be akartam menni Konstanzba egy kis esti sétára. Úgy gondoltam, hogy ha 5kor végzek, akkor 6ra bent tudok lenni, és mivel a nap 9kor megy le, még elég sokat nézelődhettem volna. Persze a város keletre néz, de azért szép lett volna… mivel 6után lettem kész és még ennem is kellett, háromnegyed7kor lettem kész. Már annyi erőm se volt, hogy felöltözzek… így kimentem a parkba és egyszerűen csak lefeküdtem a rózsakertben egy kicsit a fűbe, aztán amikor hideg lett, akkor már nem voltak ott sokan és egy padra telepedtem le. A levegő viszont erősen lehűlt, így bejöttem. Kicsit szörföltem a netem, most megírom ezt és szerintem el is teszem magam mára. Holnap megint reggeles leszek Petrával. Egyébként nem tetszett, hogy ma rengeteget tettem Petrának és nem tudta volna egyedül csinálni… semmi. 1600 eurós forgalma volt és nekem semmit sem adott.

 Augusztus 4. szerda

Na, ez egy jó kis nap volt!!!

9kor kezdtem, Bea már nagyban reggeliztetett. Aztán hajrá neki… lepakolni, tisztába tenni, elpakolni… alig győztük, pedig nem is tudtuk még…

Választhattam, mit csinálok: terasz vagy feltöltés. Persze, hogy a terasz: söprés, lemosás… aztán nem raktam ki az étlapokat, mert reggel még eléggé úgy nézett ki, hogy hűvös lesz. Aztán először az evőeszközöket akartam polírozni, amíg Bea a mini bárt csinálja, de mivel nem akartam a telefont felvenni, ezért én mentem. Mire visszaértem, már meg is kaptam, hogy miért nem raktam ki az étlapokat… megint félmunkát végeztem. Aztán Martina is, hogy miért nem lettem készen a polírozással… és miért nem vittem ki rendesen az üvegeket, miért hagytam őket ott, ahol gyűjtjük, de rekeszbe, miért nem vittem be egyből a rekeszhez… mit mondhattam volna? Hogy ezt mind Bea csinálta ma? Kentem volna rá? Nem akartam „árulkodni”. Inkább hagytam. Aztán Bea kérdezte, hogyan legyen ma a kassza. Mondtam, legyen bent csak egy kulcs, az egyszerűbb, ne legyen kavarás. Aztán jött martina és kiadta az ukázt, Bea a placcon én a pultban. Ennyi. De ez jobb is volt, bár Bea megint elég sok mindent elcseszett. Voltak elégedetlen vevők, mert nem volt elég gyors és megvárakoztatta a vendégeket… Mindegy, 12 körül elindult a menet és 4ig ment az „engeddelahajam” rohanás. Meg se tudtunk állni, nemhogy inni, de pisilni menni sem! Még Martina is beállt, sokszor ő fizettetett, mert Bea nem bírta, rendelést vett fel… aztán majdnem elfogytak a poharak, akkor Bernard (Martina férje) is beállt… azt hittem, nem lesz elég evőeszközünk, mert ugye hiányzott, amit reggel Bea nem csinált meg. fél4-4 körül aztán lecsengett a roham, visszamentek az emberek a parkba. Ott is nagy roham volt, alig bírták. 4 után beálltam evőeszközt polírozni. 5re már végeztem is. Akkor még pár dolgot feltöltöttem, de evőeszközt már nem kellett csomagolnom, mert letelt a munkaidőm. 1500 euro feletti forgalmunk volt! Bea aztán a konyhának és nekem is adott a borravalóból.

szóval, vége. Végre leülhettem enni, már nagyon kivoltam. Aztán a Halleban ittam egy eiscafét…utána kicsit vonatoztam, és leültem egy padra a tó mellett. Pontosabban lefeküdtem napozni egy kicsit. Kellett az energia. Mintha éreztem volna, hogy hiányozni fog még nekem a napsütés! Ennyi volt a mai nap történés

 Augusztus3. Kedd

Reggeles voltam. Inezzel csináltuk a reggeliztetést, én persze a végét, a takarítást. Aztán előkészíteni az éttermet az ebédhez… stb. Megcsináltam a teraszt, de feleslegesen, mert nem volt sok vendég, sőt. Egy család akart kint enni, de elkezdett esni az eső és kénytelenek voltak bejönni. Napközben takarítottam a pultot, megint ki kellett pakolni, mert tiszta víz volt minden. És ekkor jól beütöttem a vádlim, azt hittem fel se állok többet. De végigcsináltam. Ma is kaptam 5 eurót Ineztől. Klassz. aztán 17kor szabadultam. Jót kajáltam, amíg el tudtam dönteni, hogy hová is menjek. Nem volt túl jó ötlet, mert még mindig sajgott a vádlim. Aztán Radolfzell helyett elmentem megnézni Stockach-t. Nem egy nagy város. és tényleg csak kiindulópontnak jó. Nagyon kicsi. A sétálóutcáját és a mögöttes utcát kb. 1 óra alatt letudtam. De azért szép kis hely, csak baromi unalmas lehet ott… persze minden nézőpont kérdése. És láttam az első cigányokat is itt Németországban…

Aztán, gondoltam, bemegyek Radolfzellbe, hogy a parkoló tetejéről beszélhessek a gyerekekkel, anyuékkal. Felesleges volt. Lementem a Kauflandba vásárolni, hogy ne kelljen fizetnem a parkolásért (így 2 óra ingyenes). Fent aztán rájöttem, hogy előző nap bealudtam a gép előtt és kb. 5 perc után jelezte, hogy le fog merülni. Közben kiderült, hogy Petra nem tud az internetre menni, mert nincs otthon internet, és anyuék sem voltak még otthon.

Ma egész gyönyörű idő volt, így egy hirtelen elhatározással arra jutottam, hogy meg kéne nézni a naplementét ott, Allensbach felett, ahonnan a hegyeket is láttam… sietnem kellett. Mint az őrölt, mentem haza, átöltözni, aztán bicajra pattanni, és irány az erdő… csak később vettem észre, hogy teljesen saras lettem hátul, ahogy végigvágtattam az erdőn. De megérte. Nagyon kimerültem, mire odaértem a kilátóhoz. Gyönyörű volt. És felhívtam apuékat. Jó sokat beszélgettünk, le is fogyott az egyenlegem. Van még, mert anya feltöltötte, de a havi, az lement róla. Utalnom kell anyunak pénzt, mert vannak kiadásaik. Ha megjön a gyerektartás, azt átutalom egyből. Meg meglátom, hogyan állok.

Megkaptam a fizetésemet is…

Először arra gondoltam, megyek haza, ez nem éri meg nekem… Igaz, mondta Martina, hogy csak 19től tudta elszámolni, mert akkor jelentett be, de meg fogom kapni azt a 4 napot a végén. Csak azt nem mondta, hogy az ellátást már 18 napra számolta… én meg teljesen kétségbeestem, hogy ennyire keveset kapok, így nem is éri meg, mert annyival nem kapok többet, ami pótolhatná azt, hogy távol vagyok a családtól. Aztán reggel nem tudtam aludni, és újra mag újra kiszámoltam… Aztán sikerült, és ez alapján kiszámolta az augusztust is… Jó lesz ez… és a végén jól fog jönni az a 280 euro (bruttó).

Ennyi.

 Augusztus 2. hétfő

Mint tegnapi bejegyzésemben írtam, ma szabadnapom van/volt. Mert lassan el is múlik.

Reggel megnéztem az előrejelzést Santisre, de… a webkamera alapján és az előrejelzés szerint is vacak idő… akkor nem adok ki annyit. Inkább maradok a közelben. Sokáig nem tudtam eldönteni, mit is csinálja, merre és meddig menjek: Konstanz, aztán onnan hajóval Friedrichshafen… de ez elég drága lett volna. 11 oda, 11 vissza… parkolási költség Konstanzban… Akkor már direkt Fhn… de megálljak minden faluban odafelé? Vagy azok egy-egy délutánra jók lesznek? Bemenjek Meersburga Mónihoz? De ő szerdán szabad. Egyből Friedrichshafen? Végül elkanyarodtam Ravensburgnak. Nem bántam meg. Eleinte csak a dobozokat láttam belőle: áruházak, gyárak… Aztán észrevettem egy szines tornyot (Bemalte turm) Letettem a kocsit. Persze nem találtam meg a parkolóházat, de így legalább nem került pénzbe J. Elindultam a torony felé, mindig a megérzéseimet követve és beértem a fallal bekerített városmagba. Tüneményes kis városkát láttam. Kedves utcákkal, rengeteg emberrel, kávéházakkal, rengeteg üzlettel… nagyon tetszett. Aztán még képes voltam felkapaszkodni valami magaslatra, ahol az ifjúsági szállás van. nagyon szép onnan a kilátás. Szép lassan lesétáltam, vissza városmagba. Ott nem tudtam ellenállni a cseresznyének. Augusztusban! Cseresznye!! És olyan, hogy olyat egyszer ettem, vagy 22 évvel ezelőtt solymáron, ahol volt egy germersdorfi fa kis meggy beütéssel, és azon feketére érett a cseresznye. De azért még bőven csak július volt… De ez a cseresznye! Valami álom volt. és olcsóbb volt, mint otthon az éretlen valami, amit a piacon árultak. fantasztikus. Az volt szinte minden, amit ma ettem. Persze egy kicsit áruházat is látogattam. Az itteni C&Aban kapható népviselet! Modern feldolgozásban. Nálunk vajon miért nem? Nagyon tetszett. Ki is néztem magamnak kettőt: 80 és 100 euróért. Venni viszont nem vettem semmit.

Jól körülnéztem Ravensburgban, aztán indulás vissza Friedrichshafenba. Kár volt sietnem. Zuhogott az eső. amikor odaértem. De mit nekem eső?  Szabadságon vagyok vagy mi. Ernyő fel, és irány le a partra, ahol valamilyen kulturális fesztivál volt, gyerekfoglalkoztatóval, árusokkal. Pont, mint otthon. Azért egy papucsot vettem. Remélem, lesz még alkalmam használni. Ha máskor nem, hát jövőre J

Bementem a Zeppelin múzeumba is. ha már ott voltam. Nagyon érdekes, de meg sem említik, hogy a szabadalmi terveket egy magyartól, Schwarz Dávidtól vette meg. Nem volt semmi utalás a keszthelyi fakereskedőre… persze, ez így sokkal szebben hangzik. Egyébként itt minden róla szól. Mindenhol egy emlékmű, egy tábla, egy szobor… De mégis, a mai napra és a továbbiakra vonatkozó mai „borravalóm” mégis tőle van:

„Man muss nur vollen,
daran galuben,
dann wird es gelingen.”

Ez volt az utolsó, amit Friedrichshafenban láttam. Evvel az útravalóval indultam haza.

Hazafelé végig azon gondolkodtam, hogy megálljak-e Meersburgban. Aztán győzött a szív, mégsem mehetek el anélkül, hogy be ne köszönnék nekik! Gyors telefon, aztán bekanyarodás. És milyen jól tettem! Pont akkor jöttek meg Gergőék is! És ők is Ravensburgban voltakJ. De nem találkozhattunk, mert amikor én odaértem, ők akkor ébredtek és szerintem akkor voltak ott, amikor én már Friedrichshafenben voltam. De így is szuper volt, mert ők vásárolgattak… és ott is esett akkor már az eső. Gergő nagyon örült nekem. Egyből meghívott magukhoz egy kávéra. Antje is aranyos volt. Kicsit kívül érezte magát, néha németül beszélgettünk, de aztán elkezdett dőlni a szó Gergőből, rögtön magyarra váltva, így Antje visszavonult egy kicsit … Kilencig ott voltam. Nagyon gyorsan elrepült az idő… és előrelépés is történt: Gergő megígérte, hogy segít körülnézni németországi állás ügyében a szakmámban. Hétfőn bemegyünk a konstanzi Arbeitsamtba érdeklődni. Az még nem kerül semmibe. És vannak itt ismerősei, akiktől meg lehet kérdezni az odavezető utat, hogy kijöhessek már a gyerekekkel.

Visszafelé aztán nekikezdett megint az eső… sötét is, ismeretlen is, én meg lassú vagyok az itteniekhez képest… egyszóval, elég megerőltető volt. Főleg, hogy menet közben rájöttem, hogy iszonyúan kell pisilni és nem fogom kibírni a panzióig… Muszáj volt megállnom az út mellett és megöntözni az erdő… amit az eső is éppen öntözött J

Még nem végeztek a munkával, Bea teljesen el volt havazva, el volt maradva, így besegítettem neki… nagyon hálás volt érte, nekem meg nem került semmibe, legalább beszélgettünk egy kicsit J

Ennyi volt mára. Beájultam az ágyba, csak félig tudtam ezt is megírni…másnap fejeztem be.

 Augusztus 1.

Íme, egy új hónap kezdete. Ma is délutános voltam: kettőtől tízig.

Délelőtt nem csináltam sokat: kitakarítottam, aztán összeszedtem a mosandókat (nem tudtam csak délután kimosni, mert a panziónak mentek a mosások).  Reggeliztem, aztán kisétáltam a tóhoz kicsit elmélkedni, illetve Taicsizni. Nagyon jól esett, a fű még egészen harmatos volt, mezítláb voltam. Aztán hallottam, hogy elkezdenek jönni az emberek. Kicsit benéztem a Halléba köszönni, ittam egy forró kakaót… aztán továbbálltam.  Kicsit megint beszéltem a Solymásszal… talán egyszer tényleg segíthetek neki, még a solymászkesztyűt is felvehetem… Fenn kicsit nézelődtem a neten, beszéltem anyáékkal. Otthon minden rendben, Márk rendben elutazott Királyrétre. Előtte jól sikerült Juditéknál a grillparti… Ezeket tudtam meg. Aztán meghallottam, hogy elkezdi az előadását  Falkner (solymász), ezért lesiettem, hogy megint meghallgassam. Mivel mindig nagyjából ugyanazt mondja, ezért egyre többet értek belőle. Nagyon tetszik. Ma is észrevett, hogy ott vagyok. Egészen közel hozta a sólymot, pontosabban Rolandot, akivel mindig szemezek J, letette mellém, a padra, ahonnan tudta, hogy a legközelebbi magas pontra fog szállni, a fejemre. Na, a sólyom meg is tette ezt a szívességet, úgyhogy a fejemen landolt… nagyon tetszett… érdekes volt megint. Mindig az elejéről maradtam le, ezért ott volt, amit nem értettem…de sebaj, van még időm megérteni. Aztán megint a Halléba mentem, ma ott ebédeltem: schnitzel mit pommes… ma nem volt kedvem itt az étteremben enni. Aztán feljöttem kicsit neteztem, mert meg akartam tudni, hogy hogyan mivel  merre meddig és mennyiért lehet felmenni a Santisre. Ez Svájcban van. Kb. 80 km oda az út, ha nem autópályán megyek... Márpedig nem, mert ott díjat kell fizetni… és kb. 30 euró a felvonó díja… kicsit húzós, de ha már itt vagyok… még meggondolom. Az időjárástól sok függ.

Erről jut eszembe: holnap szabadnapot kell kivennem: rossz időt mondanak, így nem kell annyi segítség. Viszont, ha rossz az idő, nem tudok felmenni (nem éri meg, ha nem látok semmit) a Santisre. Hát igen, meg egyedül… na, majd holnap reggel…

Kettőkor elkezdtem, aztán rögtön az elején le is sérültem. Nem figyeltem, csak a tányérokat láttam, ki akartam húzni, hogy segítsek, nem vettem észre, hogy az utolsó a forró tányér… jól megégettem az ujjam. Persze rögtön hideg víz, jeget fogdostam aztán vizes rongy… sokáig nem segített. De aztán bementem evőeszközöket polírozni… kicsit próbáltam mentálisan ráhangolódni… aztán megpróbáltam másra figyelni… Később pucolhattam ki a nagy hűtőládát… alig értem el a z alját… maj’ beleestem… de akkor is sikerült. Persze Péter megint segített. Ha úgy csinálom, ahogy Inez mondta, az jóval tovább tartott volna. Így elég gyorsan kész lett. Közben be tudtam tenni az első mosást a gépbe, az le is járt, most szárad az első adag. Holnap nagyon korán, mielőtt Gináék leszedik a dolgokat, be akarok pakolni, hogy a fehérek is meglegyenek… már alig van, csak hosszú ujjú… és az is jó, hogy holnap szabadnapom lesz, meg tud száradni. Persze megérkezett e rossz idő. Munka után ki akartam menni a tóhoz kicsit meditálni, de pont elkezdett esni… és villámlani is. Ebből se lett semmi. Inge és Inez is 5-5 eurót adott a borravalójukból. Nem sok, de az is valami… főleg ha azt nézzük, hogy csak Ingének 1400 eurós bevétele volt… nem szakadt bele, hogy adott nekem valamicskét.
Volt ma egy nagy csoport… alig győztük a megrendeléseket: eiscafé, eis scoko, ilyen-olyan fagyik… rohangásztam eleget… megint segítettek a konyhán: most Rafael, a főszakács. Szólni akartam, hogy hamarosan elfogy a kávé, de mire szólhattam volna újabb két-három jegeskávé megrendelés futott be… na, ekkor kicsit bajba is voltam, de kisegítettek.

Ezután már nem volt sok említésre érdemes, csak a szokásos: reggeli előkészítése, a pult takarítása, elpakolás, mosogatás. Aztán Inez felküldött. Így kicsit korábban feljöttem, ma nem ücsörögtünk lent a többiekkel… nem baj, néha ilyen is kell.

 Július 31.

Szombat. És a hónap utolsó napja. Ma is délutános vagyok. Viszont gyönyörű az idő. Mégis bevállalom a reichenaui túrát. Bicajjal le Allensbach, aztán a szigetre is alulról kerülve, ott megnézni, amit csak lehet, aztán vissza hajóval Allensbachba. Ebédre meg vissza a Wildparkba, hogy kettőkor fel tudjam venni a munkát. Negyed 10 volt, amikor elindultam. Gyönyörű napsütés, de még egészen csípős volt a levegő. Kaltbrunn felé mentem, de előbb letértem, hogy a bicaj úton menjek. Aztán menet közben egyre melegebb lett és le kellett állnom kicsit nekivetkezni. Jó messzi volt a töltés, amin át lehet menni a szigetre. De aztán megérkeztem. Valódi kis paradicsom. Turizmusból, de leginkább a zöldségeiből él a sziget közössége. Gyönyörű parcellák, hatalmas melegházak, rendezett, gondozott minden. Mindenhol serény embereket láttam… Aztán persze a kötelező templomok, apátságok megtekintése… a sziget végéig elmentem, onnan igyekeztem vissza, mert már elmúlt 11 és nekem ugye még vissza a szárazföldre, aztán fel Bodanrück közepébe… és nem tudtam a menetrendet! Nagy szerencsém volt, mondaná, ami hisz a szerencsében… engem az égiek óvtak: 15 percet kellett csak várnom a hajóra, akkor indult Allensbachból. 2.50+01.50 euro. Ennyibe került a jegy, de megérte, mert nem bírtam volna a visszautat is. Aztán megint egy olyan élmény, ami az én „borravalóm” volt erre a napra: megláttam az Alpok hegyeit. Igaz ezek még nem a legnagyobbak, de nekem akkor is… apuval nem láttam őket, de most… majd elsírtam magam. Aztán elindultam vissza a Wildparkba, de csak vissza- vissza nézegettem. Hirtelen ötlettől vezérelve aztán a vissza útról tettem egy kis kitérőt jobbra fel: és igen, ott volt egy csodás kilátóhely. És megint láttam a hegyeket! Itt készítette magamról is képet az időzítő segítségével J Összességében egész jó nap volt.

 Kivéve, hogy a frászt hoztam magamra. Mivel kicsit utólag írom ezt a részt, ezért fura lesz… kasszázhattam, nem valami hosszan, de akkor is. Felhoztam a tárcát: hiányzott egy csomó pénz! Vagy 50 euró… basszus!
Másnapra rájöttem: kétszer zártam le a kasszámat! És az első adagot így kétszer fizettem be Martinának: 40.90 eurót. Na amikor visszakaptam másnap reggel, akkor aztán megnyugodtam… és akkor is volt vagy 5 euró borravalóm. De kasszázni, azt nem engedett Inge. Nem értettem Martinát, mert Inge meg is kérdezte. De én maradtam bent a pultban. Úgy látszik, igazából egy ilyen segítő kell és nem pincér. na, mindegy, nem ebből fogok asszem meggazdagodni. De ha ebből tudom fedezni a költségeimet itt kint, és majdnem az egész pénzt hazavinni: na, akkor rendben vagyok! Akkor pont jó…J

Július 30. péntek

Délutános műszak.  A múltkor, Markelfingen felett láttam ugye azt a táblát, amin a kilátás van. Emlékszem, ott tudtam meg, hogy amikor Singenbe mentünk, azért volt a Hohentwiel kiírva, mert ott van egy baromi hegy. Hegnau vidéke tele van szórva ilyen vulkáni kúpokkal, amiknek a tetején egy-egy vár csücsül. na és Hohontwiel a legnagyobb. Németország egyik legnagyobb várromja. na, akkor ma ez lesz az úti cél. De nem bicajjal, mert azért az időjárás nem volt a legkegyesebb, mára sem ígért sokat, de talán…

Persze kocsival. Előtte betápláltam az agyamba az útitervet. Nem is volt nagy dugó, csak az építkezéseknél voltak kisebb fennakadások. Majdnem egyből megtaláltam, ahová menni akartam. Nem igazán volt kiírva, hogy merre is. De aztán volt egy tábla és láttam, hogy feljebb is van parkoló. Mivel csak egy délelőttöm volt, ezért nem volt túl sok időm: irány a fenti parkoló. Szuper. Megint majdnem első voltam. Ott egy emberkét megkérdeztem, hogy merre meddig. A hosszabb utat választottam, az is csak fél óra… Ott fent is gazdaságok vannak, hatalmas birkatenyészet. Csináltam erről is pár fotót, okulásul. Itt is rendezett kaszálók és gyümölcsösök mellett ment az út, csodás kilátással. Fent aztán ért a meglepetés, lent kellett volna jegyet venni. És az eső is elkezdett esni. Szuper. Szerencsére, annyira azért nem voltam korán, 5 perc múlva nyitott a hölgy, megvettem a jegyem  az eső ellenére, és elindultam felfelé. nem szakadt az eső, de olyan kellemetlen volt, mert éppen annyira esett, hogy úgy érezzem, még nyugodtan mehetek, semmi baj, aztán már csak azt veszed észre, hogy tiszta víz vagy L. A fenti templomtornyot is megmásztam, de csak eső, eső, eső…
Szerencsére láttam, hogy csak percek kérdése, és újra kisüt  a nap. És valóban. Kívül-belül bebarangoltam a várat, megint vagy száz képet készítve… míg eljött a búcsú ideje, el kellett indulnom vissza. Megint egy élményekkel teli nap! Egyre értem vissza, gyors ebéd, átöltözés… még egy 15 perces hunyás is belefért J.  Aztán munka.

Munka után persze leültünk egy kicsit. Inge nem küld fel előbb, mint Inez. Én is leültem e többiekkel sörözni. Nem is tudom, mikor ittam utoljára… talán tavaly. De most Hefeweizent ittam, az utolsó cseppeket, mert pont kifogyott. És elkunyiztam Martintól. Aztán még egy fél korsóval a Kristallból (Erdinger). Péterék kitalálták, hogy rendelnek pizzát és játszunk is. volt 15 percem átöltözni, lezuhanyozni… Pont megérkezett a pizza is. Martinnál ültünk le, középre a pizza: jó hatalmas volt, vagy 12 szelet, téglalap alakú… aztán Kinevet a végén-t játszottunk. Klassz volt. Denisnek nagyon tetszett. Itt is kaptam sört, de csak a felét tudtam meginni. És nyertem! Végre! A gyerekeim úgysem hagynak sose nyerni. Igaz, szoros küzdelem volt, mert Péter is csak lépésekre volt a győzelemtől. Martin meg feladta. Aztán alvás… és eltelt ez a nap is J

 Július 29. csütörtök

Ma reggel kezdtem. Martina fél9-re hívott, de Inez volt és mondta, hogy csak 9re jöjjek le… rendben.

Aztán mindenfélét pakoltam, takarítottunk… Szoknyában mentem le, de nagyon idétlenül éreztem magam egész nap. Nem megyek szoknyában. Inkább mindig mosom a nadrágom, és felváltva tudom hordani a lapnadrággal. Milyen jó, hogy megcsináltam J. Nagyon örülök neki. Szóval, tettünk-vettünk, de elég kevés vendég volt. Ma is esett az eső, aztán elállt, megint rákezdett.

Fél1 után kezdtek beszivárogni az emberek, aztán háromig nem volt megállás. Már majd’ kiesett a gyomrom. Aztán a szakácsok is elmentek enni, de kiadták nekem a megígért finomságot. Reggel nagyon finom illat fogadott a konyhában. Mindenféle finomságot szórtak a husira: barna mártást csináltak. Ebből kaptam oldalas husit rizzsel és párolt zöldségsekkel. Nagyon fini voltJ,  végre valami más…a jutott eszembe, hogy milyen finom lenne egy kis tojásrántotta…hm. Holnap megkérdezem, hogyan juthatnék hozzá. Megcsinálhatom, vagy várjak októberig, amíg hazamegyek. Erről jut eszembe. Megjött az itteni munkaügyi hivataltól is a papír. Azon az áll, hogy július 19től szeptember 30ig van engedélyem. Megkérdeztem Martinát, hogy akkor most meddig. Valószínű, hogy előbb megyek haza. Náluk szeptember 15től kezdődik a suli, 14dikén még lesz egy nagyon nehéz nap, amikor sok meó lesz. Utána meg majd meglátjuk. Ha jó idő lesz, és lesznek vendégek, akkor maradok. Ha viszont ilyen vacak idő lesz, akkor előbb hazaküld. Ha nincs vendég, nincs szükség ennyi segítségre.

Valamiért ma nem bírtam annyira. Délután fél5re már nagyon fájt a lábam. Alig vártam hogy vége legyen. És a fejem is megfájdult. De aztán kimentem a parkba, kipróbáltam a kisvasutat. Sajnos a végére megint elkezdett esni. Vacsorára ettem egy Flaedlesuppét. Ez olyan erőleves egyfajta palacsintatésztaszerűvel. Aztán egy almatortát, hmm… Nagyom finom volt. Aztán csak pihenek. Írogatok, szörfölök a világhálón…

Holnap délutános leszek: 14 órától kell dolgoznom. Nem tudom, hogy mit fogok csinálni, minden az időjárástól függ: Konstanz, Reichenau…szóval autó vagy  bicaj. Holnap reggel meglátom.

 július 28. csütörtök

Ma még a délelőttöm szabad… valami értelmes kellene, ami nincs messze és jó lenne azért látni.

Markelfingen és Allensbach a kézenfekvő úti cél. Viszonylag ne is keltem korán, az eső sem esett, nosza, bicajra fel.

Elhatároztam, hogy legurulok Markelfingenbe, onnan Allensbach … aztán vissza Kaltbrunn felé.
Jó kis túra volt. De tényleg nagyon közel vannakJ. Markelfingenben 10 perc alatt ott voltam.

Megnéztem a templomot és egy kicsit a város. Aztán bicikliúton irány Allensbach. Ott is tekeregtem egy keveset. Nagyon szép mindkettő város. Markelfingen olyan, mint egy kis mesefalu. Találkoztam kis ovisokkal. Hát azokat meg kell zabálni. Olyan aranyosak voltak. Nem értettem tisztán mit mondanak, de amikor az úttesthez értek, akkor megálltak és valami versikét szavaltak arról, hogy balra nézek, jobbranézek, nem jönsemmi, akkor mehetek…vagy valami  hasonló. Tényleg kis pihenővároska Markelfingen. Allensbach is inkább ilyen nyaralóhely. Megvan a kis városmag, a régi házakkal, a gyönyörű városházával, templommal, sörözővel borozőval…mindennel.

 De aztán hihetetlen fejlődésnek indult, mert mindenhol új házakat látni. Modern, hagyományos… mindenféle és fajta. A part is nagyon rendben van. Láttam a kikötőt, ahonnan Reichenaura mennek a kis hajók. Nem mentem el odáig, ahol át lehet bicajozni. Azt hiszem, azért majd beiktatok egy hajókázást a Bodensee-n. Mert azt azért kár lenne kihagyni.

Kis kalandozás után visszaindultam Kaltbrunn felé…persze nem pontosan követtem a bicikliutat, így le is tértem róla. Nem baj, a vándorutat követtem, így nem érintettem Kaltbrunnt. Ami azért nem volt baj, mert ahogy elhagytam Allenbachot  elkezdett cseperegni.

Majd mikor bent voltam az erdőben, akkor rákezdett. Aztán egyszercsak ott is voltam a park alsó részénél. A bejárathoz érkeztem meg, ott a kis úton lejöttem, mert minek is mentem volna le a műútig…így sokkal rövidebb volt. 15 perc alatt értem a Wildparkba Allensbachból. Még hallottam, hogy megy a röpshow, így egyenesen odamentem. Még az elején tartott, mert még a hóbagoly volt a kezében… Mindig lenyűgöz az előadása.  Holnap sajnos nem leszek ott egyiken sem. De a múltkor összefutottunk, mondta, hogy látott. Én meg elmondtam, hogy nagyon tetszik. Erre megigérte, hogy ha akarom megmutatja a hátteret és egyszer csinálhatom vele a showt, segíthetek neki…J klassz mi?

Az este kissé megeröltető volt…de öröm is volt benne. Kb. 4kor otthagyott Inez, hogy amig megjön Bea, csináljam. Hagyott ott két vendéget, hogy a borravaló az enyém… persze saját vendég csak kettő volt még rajtuk kívül,de akkor, amikor már Bea is megjött. Úgyhogy egy kis ideig három kulcs volt forgalomba, mert Inez vendégei nem igazán akartak elmenni, voltak az én vendégeim, de jöttek a vacsorára is, azok meg beáé voltak… szóval kicsit kavartak, de én leírtam, hoyg mia helyzet, nem kell aggódni. Inez vendégei  közül az egyik egy aranyos idősebb pár, velük aztán sokat beszélgettem. Kérdezték, hogy honnan, és meglepően sokat tudtak az országról, a történelemről, sőt a nyelvünkről is. Kedvesek voltak, de mivel szinte törzsvendégek, kb 30 cent volt a borravaló.Nem baj, cska jöjjenek sokszor J. Végül a másik asztalnál ettek is, Bea fizettetett…küldtek 5 euro borravalót J. tökarik. Az én két sztalomnál összesen sem volt 1 euro. Aztán kiszolgáltam Beát, segítettem. Meglepetésemre nap végén kezembe nyomott 5 eurót, hogy végülis együtt dolgoztunk. Nagyon jól esett.

Viszont nagyon elfáradtam. Kicsit még leültünk mielőtt feljöttünk, ittak a srácok egy sört…aztán pá. Még egy kicsit neteztem, aztán beájultam…

Július 27, kedd

Ma szabadnapom van. Keddenként Ruhetag van a Panzióban és étteremben, ezért ilyenkor csak reggelit kapnak a vendégek és kész, 11kor bezár a bazár. Jövő héttől már nem, mert iskolai szünet alatt nyitva lesznek minden nap, akkortól már akkor kapom a szabadnapot, amikor éppen tudják.

Sokáig nem tudtam, mit csináljak, mert az látszott, hogy az eredeti tervem nem igazán szerencsés: bicajjal menni Reichenau szigetére. nagyon lógott az eső lába, aztán meg kisütött a nap, de látszottak a viharfelhők…

Fogtam magam és kimostam…két mosásom is lement kicsivel több mint fél óra alatt.

Közben a szlovákok felvetették, tartsa velük Singenbe. Aztán úgy határoztunk, hogy kicsit kockázatos bicajjal, menjünk inkább busszal-vonattal. Nem bántam meg, ezt is ki kell egyszer próbálni: de olcsóbb autóval.

Busszal lementünk Radolfzellbe (1,17 euro), aztán vonattal Singen (3,10 euro)…és ugyanez vissza. Nem volt túl jó az idő. Néha fáztam. Vásárolgattunk, mert Singen másra nem annyira alkalmas. Rengeteg áruház és üzlet van…de nem egy szép város…persze ettől még biztos vannak szép részei, de… olyan modernkori iparváros. Tiszta és szép is, de nem lakájos, nem otthonos…

Négyre értünk vissza…ettem valamit Denisszel a Halléban, aztán kivasaltam ami már megszáradt…és felkattantam a netre. Megint sokat cseteltünk a gyerekekkel és anyával is. Meg Olivér is bekapcsolódott most este…

Aztán nyolc után, majdnem kilenckor kicsit kimentem pihenni a parkba…jól esett. Most meg befejezem a mai napi beszámolót.

 Július 26. hétfő

a fél9kor kezdtem, fél3kor kaptam szünetet, aztán 6tól fél9ig megint dolgoztam (8 és fél óra).

Ma megint nagyon vacak az idő…most megint rákezdett az eső. 21.47 van.

Reggel nem tudtam kimenni a parkba, mert esett, aztán elkezdtünk dolgozni. Ma Beaval voltam párban. Ő is velem egykorú és pont akkora gyerekei is vannak…sokat beszélgettünk. Reggelire sokan voltak, de aztán semmi. Persze Bea kasszírozott. Aztán délben kicsit többen voltak, de nagyon kis laza nap volt. Sajnos. A teraszt nem is üzemeltük be, mert nagyon hideg is volt, aztán meg újra és újra eleredt az eső. Ginával is sokat beszélgettem. Neki el mertem mondani a borravalóval kapcsolatos gondjaimat. Vigasztalt, és mandta, ne is számítsak másra, az öregek mindig el fogják vinni a pénzes asztalokat, nem fognak odaengedni a húsosfazékhoz. Tegnap Inge hiába „sírt” a vendégeknek, hogy a nyugdíj mellett muszáj dolgoznia,mert nem élne meg: Gina szerint aztán 5 hónapot pihen Mallorcán…ennyit a szegény nyugdíjasról…majd megszakadt tegnap is, de nem adott nekem asztalt át. Nem baj, még sokat kell tanulnom, másrészről meg nem akarok belemenni és résztvenni a kicsinyes játszmáikban. Ami nekem van szánva, az az enyém lesz, aminek történnie kell, az lesz. Akárhogyan hadakozok ellene.

A szünetben lementünk Radolfzellbe Ginával. Azt hittem, ő ismerti ott a dolgokat, de nem egy észlény, nem sz eszéért szeretik. De legalább aranyos J. Az is valami, nem? Megtaláltam a postát, feladtam a meghatalmazásokat anyuéknak. Aztán megkerestük a deichmannt, volt ott egy takko is. Vettem egy cipőt és egy fekete szandált a munkához: 20 euro. Aztán bementünk a Takkoba is, ott vettem még egy fehér pólót és egy szürke pulit, hogy reggel, ha ki kell mennem, akkor legyen miben. Mert a kék lebernyegem túlságosan lebeg, a fehér meg túl vastag, a micro is túl meleg…jó lesz amit vette. Persze azt is leértékelve. Fél6ra értünk vissza, átöltözés, indulás munkába. Inezzel voltam. Persze megint csak ő kasszírozott, én meg a keze alá dolgoztam. Nem baj. De ma is tanított: hogyan kell a tányérokat vinni rendesen. És megint elfelejtette  a másolatokat az étlapról, hogy beleírhassam a számokat és kicsit tanulhassam. Aztán eltelt az este.

Holnap szabadnapom lesz. Szerdán meg 14kor kezdek és végig leszek: 22.30 körül fogok végezni. Az időjárástól függ, hogy mit csinálok holnap: Insel Reichenau bicajjal, vagy vonattal Konstanzba (akkor is kocsival le Allensbachba. Na majd meglátjuk.

Július 25. vasárnap

Ma fél9kor kezdtem. A reggel nem volt annyira húzós. kezdhettem a terasz takarításával. Hűvös volt, levittem a pulcsimat. Jó volt kint dolgozni, már a solymász is rám köszönt, és ez tetszett J. Megrendeltem a jó időt. Inezzel kezdtem, már kezdtem örülni, amikor úgy 10 körül megjött Inge. Egy nagy csoportot vártunk, egy busszal vagy 20 embert. Megterítettünk kint és bent is… nem tudtuk mit választanak. És volt még pár asztalfoglalás. Beüzemelték magukat a csajok… próbáltam célozni rá, hogy én velem meg milesz? De nem vették a lapot. Aztán Martina kiadta az ukázt: mi ketten a pultot csináljuk. Így egész nap alájuk dolgoztam, készítettem az italokat, a fagyikat, rámoltam a szennyest, puceváltam az evőeszközöket….megint semmi borravaló. Ezek ketten meg azon versenyeztek, ki tudott többet csinálni. Mindeketten 600 euró felett volta. Ha csak 5-10 százalékkal számolunk, az akor is több,. mint 30 euró… nagyon magam alá kerültem. De megérdemeltem. majdnem elsírtam magam fél3 körül amikor bekuldtek evőeszközöket polírozni. Nélkülem nem lettek volna ilyen gyorsak, nem lettek volna ilyen elégedettek a vendégek…  Elhatároztam, ma nem fogok enni, ha szabadulok, akkor kimegyek az erdőbe és itatom egy kicsit az egereket. legalább tisztulok egy kicsit. És majdnem tényleg elsírtam magam ott, hogy mennyire hiányoznak a barátaim… mert itt nincsen barátom. Egyrészt csak most érkeztem, és mindenki csak azért van itt, hogy pénzt keressen. Nem hivatástudatból. Aztán rájöttem, hogy megint lesüllyedtem. Mentálisan, szellemileg… Emlékeztettem magam arra, hogy nem szabad belesüllyedni az anyagi világba, nem szabad túl komolyan venni a dolgokat…és akkor majdnem elnevettem magam: milyen kis elbizakodott lette, azt hittem, hogy egy hét után már mindent tudok, csinálhatom és versenybe szállhatok olyanokkal, akik már évek, akár évtizedek óta csinálják. Na, ezért érdemeltem meg. Ezután már sokkal könyebb volt. Már tetszett, hogy bent tisztíthattam az evőeszközöket, mert szólt a rádió és olyan számok voltak, amig tetszenek…majdnem táncra perdültem J Igen, miért is kellene rosszul lennem, hogy nem engednek oda a húsosfazékhoz? Hiszen itt lehetek, teszik a hely, gyönyörű a környék, kisütött a nap is J Visszataláltam magamhoz, próbálomtartani azt, amire még otthon rátaláltam, nem szabad az utamról letérni, nem szbad újra a világi dolgokba beleragadni…

17 órakor szabadultam. Gyorsan átöltöztem, bekapcsoltam a gépem, megkértem az internetet. Gondoltam, amíg megjön, addig kimegyek a parkba. A Halléban kértem egy jégkrémet. nem volt pofám elvenni egy magnumot, és solerot vettem: nem bántam meg, tavaly előtt az volt a kedvencem ?). és nekivágtam a parknak. Tó, mögötte a kicsi út, aztán az erdő… nagyon megnyugtató volt. meg akartam egy fát ölelni, de ott azért járnak emberek. Majd máshol. 

 Július 24.

Ma megint húzós napom volt. Este 10kor végeztem. Két részletben dolgoztam: egyszer 9től fél3ig (5,5 óra), aztán 18tól 22 óráig (4 óra). nehéz volt, mert ráadásul elég vacak idő volt, megállt a levegő benn az étteremben…

Reggel viszont kicsit nem esett az eső, megint ki tudtam menni kicsit lenyugtatni az elmémet, kicsit elengedni a rossz gondolatokat… délelőtt ennek megfelelően jó is lett volna, bár Inezzel kicsit nehéz, de aztán Martina elirányította: övé a nagy ünneplős szülinapi csoport, enyém a többi asztal. Így megint volt egy kevés bevételem. Délután aztán megint semmi. Ha így lesz holnap, megkérdezem Martinát, hogy akkor délután ne is vigyem le a bukszát, mert felesleges? Pedig izzadtam rendesen, mert Inez pont befejezte, jött Inge, belecsapott a lecsóba, szórta a kéréseket, meg se álltam, de mindent ő szedett be… ez nem tetszik annyira… ráadásul a fejem is megfájdult…

Délután, amikor végeztem, még gyorsan kiértem a solymász bemutatójára, amit sajnos elmosott az eső… aztán aludtam egy kicsit… nagyon nehéz volt felkelni… ennek ellenére, egy gyors zuhany után tényleg belevetettem magam a munkába… csak ez, hogy még ennyibe sem vesznek…

De majd gondolom, lesz ez még ígyse J

Most megiszom a krauterteámat, aztán tente. Ma is spóroltam egy napot a nettel, mert erre a két órára, ami éjfélig még hátravan, nincs kedvem elpocsékolni… ráadásul, ki tudja, meddig kellene várni a visszaigazolásra… múltkor egy óra is volt.

Hát ennyi mára. Holnap félkilenckor kezdek, aztán majd meglátjuk… holnap vasárnap. És remélem, jön már a jó idő, mert nagyon nem vidám, amikor esik az eső…

 Napló 9

Július 23. Drága kicsi leánykám születésénak ünnepe…11 évvel ezelőtt kaptam meg őt, 9 óra 23 perckor…
Ma első gondolatom hozzá szállt és küldtem is neki rögtön egy sms-t kis köszöntéssel J

Ma kilenckor kellett kezdenem, igyekeztem nem túl korán kelni…nekik a 7-félnyolc az nagyon korán van…  Furán kezdődött a nap…minden csupa köd és nedvesség volt. Nem látszott az út túlsó oldala.

Nem is kellett letakarítanom a teraszt. Aztán mégis, csak hogy 10 körül elkezdjen mégis esni az eső és el se álljon délután négyig. Szeretem az esőt. de így eléggé kevés vendég volt. Ki akar esőben már egy vadasparkban mászkálni, ahol a játékok is használhatatlanok, mert minden csupa víz…

Délelőtt Petra egyedül hagyott, tudtam egy kicsit kaszírozni. Háromkor megjött Inez, és akkor vége volt. Feljöttem négykor pihenni, mert hatra vissza kellett mennem. Nem nagyon tudtam pihenni…aztán bejött Gina és beszélgettünk egy kicsit…bíztatott, hogy jöjjek ki dolgozni, akár a gyerekekkel…de ha jó szakmám van, akkor abban is kereshetnék állást. Igaza van. Mi a fenének egyen otthon a bánat a pénz miatt… azt hiszem, utána is fogok járni.

Úgy gondolom, nem véletlenül jött nekem most ez a lehetőség. Jel, igazi orrba vágás, hogy váltanom kell…munkahelyet, de akár szakmát, akár országot is… Nem akarok visszamenni unatkozni… az jó kis hely volt ameddig a gyerekek kicsik voltak, amíg csak második kereset volt az enyém, de ebből eltartani két gyereket, élni az életet, na azt nem lehet! Most itt az idő átgondolni, hogy merre meddig…

Pénzügyi vonal vagy a szakmában más lehetőség: akár Ausztriában, akár Németországban. Jövőre könnyebb is lenne itt munkát vállalni, mert feloldják a korlátokat.

Ma kissé dekoncentrált voltam este a munkában, igaz Inez nem is hagyott érvényesülni. Végig ő kasszázott én csak a keze alá dolgoztam: ennek megfelelően nulla bevétel este… Nem baj, majd legközelebb. Sokat tanultam azért tőle, de nem tudom, hogy mikorra fogom tudni meg is csinálni, amiket próbálok ellesni tőle. Nem baj, ha helyrerak, mert nekem itt minden új. Kértem, hogy eleinte mindent mondjanak, hogy mit csináljak, mert akkor fogom tudni egyedül is tenni, ha tudom, hogy mit kell tennem.

Ennyi. Kilenckor feljöttem. gyorsan átvedlettem és lementem a kis  tó partjára, mert szükségem volt lecsendesíteni a gondolataimat. Kis taicsi, kis csikung…jól esett. Holnap reggel is kilencre kell lemennem, így reggel is lemegyek egy kicsit a tóhoz. kell, hogy összeszedjem a gondolataimat…

Napló7

Egy héttel ezelőtt érkeztem. kicsit előbb, mint ahogy ezt írom, mert éppen elaludtam a madárbemutató alatt, most meg éppen vége lett, mire felértem. Milyen gyorsan eltelt ez a hét! Mennyi mindent tanultam! És mégis, most úgy érzem, nagyon régóta vagyok itt.

Ma nem volt túl megterhelő napom. reggel Inez csinálta a reggeliztetést, én meg a terasztakarítást… de nem baj, ezt is kell valakinek…aztán eltakarítani a reggeli maradványokat, előkészülni az ebédhez. Sokáig semmi. Aztán rákészülni, hogy lesz egy 18 fős csoportom. Megterítettem és vártam őket. Nagyon érdekes volt. Egy csoport fogyatékos ember jött néhány segítővel. Kértem, hogy majd segítsenek, mert amúgy sem vagyok perfekt német, és nem szeretném félreérteni, amit mondanak… jó kis erőfeszítés volt… még jó, hogy Inez besegített. Aztán az ennivalónál is… a végén még fagyit is ettek, na ott Martina segített, egyedül sose lettem volna kész… 17 féle fagyi, mert csak az egyik kísérő nem kért…nagyon lefáradtam… aztán a szokásos takarítások, rendrakások…fél 4 után aztán végeztem.  Martin ( az egyik szakács) készített valamit ennem. Aztán kicsit faggatóztam az etikettről : mit ehetek, mit nem, hol, mikor…

Most fent vagyok a szobámba és várok a netre. Az O2től ajándékba kapott 5 nap egyikét akarom éppen felhasználni…nemsokára be kéne a hazaiaknál jelentkeznem, nem tudom, mikor jön meg a jóváhagyása a netnek….Emiatt robogtam le Radolfzellbe tegnapelőtt…most meg leragad a szemem…ha elkezd zenélni a gépem, van internet…addig lehunyom a szemem, mert nagyon fáradtnak érzem magam. Talán az időjárás is belejátszik, mert meleg, fülledt idő van…de nap nem süt, tiszta felhős az ég.

Na, itt a vihar. Egylőre jó ronda felhők jöttek és kicsit lekezdett esni…talán könnyebb lesz, ha kiadja megából a feszültséget az ég. Mindenki megkönnyebbül..

És végre van netem… kicsit elaludtam, már egy órája vártam a netre, újraindítottam, hogy ha megint nincs, akkor telefonélok…erre van… na most fel is lépek rá..

Sikeresen utolértem magam...aktualizálva fent vannak az edigi történések. talán a képek még nem mindenhol, de alakul:)

Napló7

Szerda, július 21.

Nagy nap a mai!  Ma, a reggeliztetés után megkaptam az briftasnit, benne váltópénzzel... és ma bent az étteremben volt az én placcom, azok voltak az én vendégeim. Jó, csak ketten voltak, de akkor is!!! És kaptam borravalót is J

Remegtem kicsit, hogy valamit rosszul csinálok, mert az elején persze elrontottam az asztalszámot, elkezdtem kicsit kapkodni, de lassan belerázódtam. Nagyon izgi.

Reggel, amikor azzal kezdtem, hogy a terasz fel kellett söpörni, rendbe tenni…arra gondoltam, hogy végülis  eddig csak ilyesmit tettem egész felnőtt életemben: kiszolgáltam, takarítottam rendet tettem (több-kevesebb sikerrel), és hogy most ezért pénzt kapok, az nagyon klassz. hiszen most is ezt csinálom: kiszolgálok, rendet rakok, takarítok, elpakolok…és ezért pénzt kapokJ. És még ingyenes nyelvgyakorláson is vagyok J dupla öröm J Üröm az örömbe, hogy a családtól messze vagyok. Nem akarok erről írni, hogy ne is kelljen rá gondolni, mert nem tudom, akkor mi lenne velem. az biztos, hogy a gyereke hamar önállóak kellene, hogy legyenek. Ma feltöltötték anyáék a telefonomat (10ezerrel, amikor csak ötöt kértem), hívtam is őket, azt mondták, nagyon hiányzom, nagyon rendetlenek a gyerekek… hát, igen… majd beszélek velük, írok nekik…

Ma jó sokáig tartott a napom… háromnegyed 4 volt, mire feljöttem. nem baj, ez is kell… Aztán lemondtam anyuékkal a mai beszélgetést, mert lementem a Mindelseehez fürdeni. nagyon szép volt. Pont a másik végén van kialakítva kis stég, ott lehet fürdeni. Sok gyerek volt, kicsik is… gyönyörű tiszta a tó, és egész finom meleg volt a felszínen. Ha lelógattam a lábam, ott jó hideg volt. Pont a stégnél lehet valami hideg forrás, mer ott egészen hideg volt. Aztán vacsiztam (ma halat salátával)… de megint izzadok, mint egy ló… és igazán fáradt vagyok… ma ne is kapcsolódok fel a netre, nem akarom az öt napot eldobálni, egy már elment tegnap, holnap a második. 

 Napló6

Az első szabadnapom. Radolfzellben vettem térképet tegnap és elhatároztam, hogy mindenképpen felkeresem azokat a helyeket, ahol Apával voltunk Ilyen a Marienschlucht. Nagyon megörültem, amikor megtaláltam egy térképen. reggel igyekeztem nem túl korán kelni, 8kor mentem le reggelizni. Ettem és csomagoltam is az útra. A terv  a következő: bicajjal Langenraid és onnan tovább a Marienschlucht bejáratához. A bicajt ott hagyom, lemegyek és kicsit körbe jövök vissza. na így is tettem. Én, ellustult pest, aki hozzászokott, hogy a bicikliút mindig teljesen sima, már megint az első párszáz méter után ütöttem a fejemet, hogy miként lehet ekkora marhaságot, mikor kocsival már ott is lennék. A tüdőmet majd’ kiköptem. Annyira lihegtem, hogy arra gondoltam, ezt a zihálást mindenki hallja itt a félszigeten. Na, mindegy, leszálltam aztán toltam a bicajt. Aztán vissza, aztán megint le… és nem tudtam eldönteni, hogyan legyek: mert kicsit hideg volt, főleg amikor a menetszél is bejátszott, aztán meg meleg volt, ahol nem az erdőben mentem…aztán végül levettem és a derekamra kötöttem. A hátizsákot meg a csomagtartóra…Jól megizzasztott az út. Aztán gondoltam én mindenre, hogy csak a következő mozdulatra figyelj…de nehéz volt. Végül Langenrainba betoltam a bicajt. Ott megnéztem a templomot, úgy mentem tovább. Marienschlucht felé nagyon tetszett, mert lejtőn mentem. nem győztem fékezni a bicajt. Lassan elkopnak a fékjeim J. Könnyen odataláltam a parkolóba. Nagyon korán ott voltam,  csak egy autó volt ott, bicaj egysem…hová tegyem a bicajt? Mihez kössem? Sehol egy oszlop…csak fák…végül az eligazítótábla mögé kötöttem, gondoltam, ott védve lesz esőtől-naptól, talán a tolvajoktól is. Irány lefelé.

Nagyon izgalmas és szép út lefelé. És a végén egész izgalmas, amikor a folyó a lábaink alatt folyik. Mintha bármelyik percben elkaphatna…2005ben elvitte két hatalmas vihar. 2008ban tették újra járhatóvá az utat.

Lent aztán kicsit elmentem dél felé a Burghofig, ott fel (kb 2,5 km). Sajnos zárva volt, így tovább mentem immár visszafelé. Hirtelen elfogyott az út, lent voltam egy vízmosás alján és tudtam, hogy fent megy egy út, arra kelene csatlakoznom. Nosza, irány fel a hegyoldalon.

 Felriasztottam egy mókust és valami vadállat nyomában mentem fel a sáros, csúszós meredek oldalban kidőlt fákba kapaszkodva…na, amit ott gondoltam magamban magamról… de tényleg ott volt az út. Irány észak… ezután nem volt már izgalom, csak szép erdő. Mígdél felé lenn mentem egész a parton, itt egészen fenn. nem volt messze az út vizszintesen, de függőlegesen annál inkább. A lenti magas fák teteje felett voltam…

Nagyon szép, nagyon fárasztó út volt. Szerencsére nem kellett vissza is mennem a Marienschlucht lépcsőin…láttam, hogy jó darabon a napsütés telibekapta…ott aztán lehetett izzadni. Bicaj megvolt, parkoló megtelt, rengeteg bicaj volt amikor visszaértem.

Elhatároztam, hogy visszafelé egy kcsit más irányba megyek: Kaltbrunn felé.Jó választás volt, mert majdnem végig lejettt az út. Kaltbrunn igen szép, még visszamgyek, de már nem volt erőm fényképezni, csak mentem és mentem…nagyon örültem amikor visszértem. kb fél egykor értem vissza (reggel meg fél 9 könyékén indultam el). Lezuhanyoztam, ma a Halleban ettem, mert itt elől ruhetag volt, azaz teljesen bezárt az étterem és a panzió. Nagyon kedvesek voltak, Mostam is. egykor betettem, aztán ettem aludtam… háromkor meghallgattam a madárbemutatót: majdnem lemaradtam, de hallottam amikor elkezdte és akkor gyorsan lementem. Vicces volt, majdnem minden viccet értettem. Szépen beszélt, nem valami ronda tájszólásban. Aztán ittam egy jegeskávét megint csak a Halleban. majd beüzemeltem az internetet. na, itt jól megijedtem, hogy mégse megy. Berohantam Radolfzellbe, de nem akart segíteni a srác, mert már zárni akart. Hát jó, csalódottan jöttem el. Nézni akartam cipőt, de aztán erről is lemondtam, ki kell birnom az első fizetésig, mert nem akarok előleget kérni Martinától és nemsokára tankolnom is kellene…

De amikor itt újra bekapcsoltam, már ment is!!! Tudtam beszélni a családdal. Igaz nagyon vacak volt, mert tőlük nem jött rendesen a hang és a kép is inkább állókép volt. De milyen csoda már, hogy láthatom őket úgy, hogy nem is vagyunk igazából összekötve, csak a hullámok…aztán Olivér is bejelentkezett, neki meg nem volt jó a mikrofonja…ő hallott engem de én nem őt…vicces volt, hogy ő ír, én meg dumálok bele a nagyvilágba…J

Nagyon elfáradtam, korán (10kor) le is feküdtem…éjfélkor arra keltem először, hogy valaki/kik zuhanyoznak. Kettőkor meg a szunyogokkal hadakoztam…alig bírtam reggel felkelni…de ez már egy másik történet…