Augusztus 10. kedd

Íme, a nagy nap! Indulás Svájcba, Saentishez. Nagyon izgultam, teljesen összeszorult a gyomrom, mert így utólag, talán tényleg kicsit felelőtlen volt tőlem az egész. de megígértem, hogy nagyon óvatos leszek. Csomagoltam szendvicseket, innivalót… térkép, még egyszer az útvonal ellenőrzése, és indulás. 8.55

A svájci határnál (9.23) nem is vártam mást, persze hogy félre kellett állnom ellenőrzésre. persze minden rendben volt… Engem nem zavar az ilyesmi. talán azért, mert még tudom, milyen volt a régi rendszer. De udvariasak voltak… aztán irány az első benzinkút. Tankolni. Egyrészt itt olcsóbb, másrészt nem volt elég ahhoz, hogy eljussak, illetve hogy vissza is jöjjek. Aztán irány a hegyek.

másrészt nem volt elég ahhoz, hogy eljussak, illetve hogy vissza is jöjjek. Aztán irány a hegyek.

Nagyon szép helyeken mentem, kis falvak, városok, farmok… és egyre jobban lehetett látni a hegyeket. Nagyon varázsos volt. Aztán egyszer csak komolyabb lett a helyzet, megérkeztem Urnasch-ba. Ez az utolsó nagyobb település a hegy előtt. Innen aztán szép emelkedőn kellet felmenni… Végre ott volt a parkoló. (10.56)

Persze rögtön leálltam, pedig mehettem volna kicsit közelebb isJ. Aztán végignézve magamon és a többieken… mindenkin bakancs, minden, ami a túrázáshoz kel… De a kabát nálam is volt, meg pulóver. Igaz, a kabátot aztán a kocsiban hagytam. Úgy ítéltem meg, nem lesz rá szükség. Aztán remegő lábakkal irány a pénztár… a biztonság kedvéért megkérdeztem, le lehet-e jönni csak úgy. Persze, ha jó cipője van. Mert tájékozódtam előre és az volt, hogy az út nincs kiépítve, csak jelölve és néha láncokba is kell kapaszkodni… Nekem itt nincs vándorbakancsom… egyetlen cipő jöhetett szóba: a converse csuka… hááát, majd elválikJ reméljük nem a talpa… Mindenesetre csak felfelé vettem jegyet a seilbahn-ra. Azért nem mászom meg a hegyet, mert egyedül nem túl tanácsos és nem túl élvezetes felfelé. Nincs bíztatás, az ember elfárad, leül, nem megy tovább, visszafordul… Ha már fent vagyok és elindultam, akkor nincs más, le kell jönni. Tart, ameddig tart.(11.15 indulás felfelé, 11.20 kiszállás fent)

Persze a felvonóban pont mellettem beszélgettek arról, hogy klassz kis túra ez felfelé, de nem tornacipőben. halkan kuncogtam magamban. Aztán majdnem egy órát bóklásztam fent a tetőn.

 Ittam egy kávét a fogadóban… (12.15-12.25) na, ez is. Saentis kafli…oké, gondoltam, miért ne? Aztán majd kiesett a szemem, amikor ittam. Volt benne valami helyi specialitás, valami alpenkrauterlikör… na, gondoltam. Nem elég a sportcipő, még alkohol is… így még vezetnem sem szabad… sokáig kell, tartson a lefele út, hogy kimenjen belőlem az alkoholJ.

Nagy nehezen, aztán rászántam magam a távozásra… (12.30) nehéz volt otthagyni a csodás kilátást. Avval vigasztaltam magam, hogy lefelé menet végig csodálhatom a kilátást. Aztán persze kicsit elbizonytalanodtam, amikor pár ajtón keresztül kellett menni, mindenhol kiírva, hogy csak akkor menj tovább, ha jó a felszerelésed… és jöttek szembe emberek remek felszerelésben… és akkor megláttam, hogy hol kell lemenni…basszus…normááális???

Tisztára őrölt vagyok… basszus… kell ez nekem????  De nem voltam egyedül. Gondoltam, elindulok. Ha nagyon nem megy, akkor legfeljebb visszakapaszkodom… De egyre jobban elkapott a hév, élveztem piszkosul az egészet… és nem is tűnt annyira nehéznek… végülis BAK vagyok csillagjegyem szerint, vagy mi?? Mennie kell a dolognak… és vigyorogtam ezerrel, legszívesebben kurjongattam volna…és fotóztam ezerrel..persze egy csomó nem lett jó, de ez már mindegy.

(14.00 körül)

nagyon megerőltető lefelé menni. és nekem különösen sokáig tartott. Csak azért mertem elindulni, mert nagyon szép idő volt, száraz sziklák, de nem annyira hogy nagyon görögjenek…sok ember fel és le is… és szerintem sokkal megerőltetőbb lefelé menni. A végén már alig bírtam menni. Mintha pillangók lettek volna a lábam helyén, akik azért nem bírnak el engem…pedig még elég soknak látszott az út lefelé… le is kellett ülnöm. Láttam, előttem egy csajszi is lehuppant, aztán nagyon nehezen ment tovább… szerencsére találtam még egy kis szőlőcukrot, azt megettem, ittam pár kortyot… aztán elhagyott egy baromi jóképű pasi… Na, gondoltam ő lesz a hajtóm… ha nem is érhetem utol ( mert baromi prifi felszerelése volt: bakancs, trekkingbot…komoly hátizsák..stb), de megpróbélok vele lépest tartaniJ . Sikerült! a végén szépen rövidítettem a kanyarokon, mert úgy itéltem meg, a fűben könnyebb menni. Még pár ruganyos ugrabugra is belefért…és a legvégén, amikor az állatok miatti kis sorompószerűhöz értünk, utolértemJ. Kinyitottam nekem a kis sorompót…Én meg vigyorogtam ezerrel, hogy megcsináltam, MEGCSINÁLTAM!!! Leértem, épen és egészségesenJ. Nagyon-nagy élmény volt. (16.00)

 Még megnéztem a geológiai ösvényt, ahol a hegyépítőkőzetek voltak kiállítva. Annyi erőm volt, hogy lefotóztam az összeset, aztán majd valamikor át fogom tanulmányozni. Még bementem az alapindulás épületébe egy gyors folydékleengedésre. Sajnos lépcsőn akartam lemnni…majdnem leestem… Volt ott pár motoros és furán néztek rám. Intettem, hogy minden okés, csak most jöttem le gyalog. Ekkor elismerően néztek már rámJ.

Vissza az autóhoz. Én nagyon okos, hoztam magammal akis papucskémat… Azt a megkönnyebbülést!!! Végre mezitláb!!! Még kicsit gyönyörködtem…volna, de a felszálló felhőkt teljesen beburkolták a csúcsot, így elindultam visszafelé. (16.35)

Aztán arra gondoltam, hogy nem azon az úton megyek vissza, hanem Appenzell és StGallen felé. Appenzellben meg is álltam, ettem egy szendvicset, mert korgott a gyonrom és megnéztem a városkát. (18.00)

Aztán irány StGallen. Vigyázva, fel ne hajtsak az autópályára. Sikerült. Aztán olyan fáradt voltam, hogy semmi erőm nem volt megállni, nemhogy kiszállni. Ekkor már fél7 volt és én nagyon szerettem volna már visszaérkezni.

19.15 átléptem német földre. Minden vegzálás nélkül. nem is láttam senkit a határon.

Aztán 20.06ra értem vissza. Dugó volt Konstanzból kifele jövet. nem is megyek többet arra. Inlább kicsit kerülök, de nem akarok döcögni.

1384 km volt az állás induláskor és 1570 megérkezéskor. 186 km.

Saentis 2505m, Schwaegalp 1300 körül… 1200 méter erezskedés közel 4 óra alatt.

És az irtózatos izomlázon kívűl semmi , de semmi bajom . És a cipőm is teljesen jó…még. De akkor is kellene venni egy rendes bakancsot. és persze jó lenne egyszer és mindig társasággal túrázn i…akár ilyen helyeken is. vagy még ilyenebbeken. Mehetnék Markoval, a solymásszal is, de két akadály van: nincs megfelelő szerelésem és nem egyszerre van szabadnapunk..de kedves volt tőle már az ajánlat is. És persze a lecseszés, amiért egyedül képes voltam ilyen butaságra… egyedül lejönni egy hegyről…J