július 28. csütörtök

Ma még a délelőttöm szabad… valami értelmes kellene, ami nincs messze és jó lenne azért látni.

Markelfingen és Allensbach a kézenfekvő úti cél. Viszonylag ne is keltem korán, az eső sem esett, nosza, bicajra fel.

Elhatároztam, hogy legurulok Markelfingenbe, onnan Allensbach … aztán vissza Kaltbrunn felé.
Jó kis túra volt. De tényleg nagyon közel vannakJ. Markelfingenben 10 perc alatt ott voltam.

Megnéztem a templomot és egy kicsit a város. Aztán bicikliúton irány Allensbach. Ott is tekeregtem egy keveset. Nagyon szép mindkettő város. Markelfingen olyan, mint egy kis mesefalu. Találkoztam kis ovisokkal. Hát azokat meg kell zabálni. Olyan aranyosak voltak. Nem értettem tisztán mit mondanak, de amikor az úttesthez értek, akkor megálltak és valami versikét szavaltak arról, hogy balra nézek, jobbranézek, nem jönsemmi, akkor mehetek…vagy valami  hasonló. Tényleg kis pihenővároska Markelfingen. Allensbach is inkább ilyen nyaralóhely. Megvan a kis városmag, a régi házakkal, a gyönyörű városházával, templommal, sörözővel borozőval…mindennel.

 De aztán hihetetlen fejlődésnek indult, mert mindenhol új házakat látni. Modern, hagyományos… mindenféle és fajta. A part is nagyon rendben van. Láttam a kikötőt, ahonnan Reichenaura mennek a kis hajók. Nem mentem el odáig, ahol át lehet bicajozni. Azt hiszem, azért majd beiktatok egy hajókázást a Bodensee-n. Mert azt azért kár lenne kihagyni.

Kis kalandozás után visszaindultam Kaltbrunn felé…persze nem pontosan követtem a bicikliutat, így le is tértem róla. Nem baj, a vándorutat követtem, így nem érintettem Kaltbrunnt. Ami azért nem volt baj, mert ahogy elhagytam Allenbachot  elkezdett cseperegni.

Majd mikor bent voltam az erdőben, akkor rákezdett. Aztán egyszercsak ott is voltam a park alsó részénél. A bejárathoz érkeztem meg, ott a kis úton lejöttem, mert minek is mentem volna le a műútig…így sokkal rövidebb volt. 15 perc alatt értem a Wildparkba Allensbachból. Még hallottam, hogy megy a röpshow, így egyenesen odamentem. Még az elején tartott, mert még a hóbagoly volt a kezében… Mindig lenyűgöz az előadása.  Holnap sajnos nem leszek ott egyiken sem. De a múltkor összefutottunk, mondta, hogy látott. Én meg elmondtam, hogy nagyon tetszik. Erre megigérte, hogy ha akarom megmutatja a hátteret és egyszer csinálhatom vele a showt, segíthetek neki…J klassz mi?

Az este kissé megeröltető volt…de öröm is volt benne. Kb. 4kor otthagyott Inez, hogy amig megjön Bea, csináljam. Hagyott ott két vendéget, hogy a borravaló az enyém… persze saját vendég csak kettő volt még rajtuk kívül,de akkor, amikor már Bea is megjött. Úgyhogy egy kis ideig három kulcs volt forgalomba, mert Inez vendégei nem igazán akartak elmenni, voltak az én vendégeim, de jöttek a vacsorára is, azok meg beáé voltak… szóval kicsit kavartak, de én leírtam, hoyg mia helyzet, nem kell aggódni. Inez vendégei  közül az egyik egy aranyos idősebb pár, velük aztán sokat beszélgettem. Kérdezték, hogy honnan, és meglepően sokat tudtak az országról, a történelemről, sőt a nyelvünkről is. Kedvesek voltak, de mivel szinte törzsvendégek, kb 30 cent volt a borravaló.Nem baj, cska jöjjenek sokszor J. Végül a másik asztalnál ettek is, Bea fizettetett…küldtek 5 euro borravalót J. tökarik. Az én két sztalomnál összesen sem volt 1 euro. Aztán kiszolgáltam Beát, segítettem. Meglepetésemre nap végén kezembe nyomott 5 eurót, hogy végülis együtt dolgoztunk. Nagyon jól esett.

Viszont nagyon elfáradtam. Kicsit még leültünk mielőtt feljöttünk, ittak a srácok egy sört…aztán pá. Még egy kicsit neteztem, aztán beájultam…