Augusztus 14 szombat

Ma megint délutános vagyok…ráadásul este lesz a konstanzi nagy örömünnep főattrakciója: tűzijáték..

Na, akkor mi legyen? Délelőtt. Először csak lapozgattam: bicaj? Ááá, minden messze van és még vissza is kellene jönni… akkor kocsival:

Meg van! Legyen egy szabadtéri múzeum, úgyis kiváncsi vagyok, hogyan éltek errefelé a népek. Neuhausen ob Eck. Tullingen mellett, Stockachtól még feljebb. Nincs 40 km.

Házak, benyomások… kevés, kicsi, szegények voltak, rossz körülmények… Ott sem lehetett könnyű az embereknek, de valahogy sokkal nehezebbnek látszik, mint otthon. De ez csak benyomás… Talán nem is igen. De akkor is megdöbbe tő… és fura, hogy itt olyan emeletes házakat építettek. és nem egymás mellett voltak  a helységek, mint otthon.  Például egy suazter háza: lent a műhely és a pajta.Felette a lakás: konyha helyiség, két szoba, aztán még a padlástér is ki volt használva. Aztán egy iskolaépület… az is nagyon fura volt. És azok a kicsi helységek. A tanársegéd kicsi kamrája leválasztva a tanterem végébe… az illemhelyek… olyan idegennek tűntek. De nagyon szép volt, csak aki a nagy szentendrei  Skanzenhez szokott, annak nagyon kicsinek tünt. De alapvetően tetszett.

Vissza: Tuttlingen. .. gyors séta, körbeautózás.. Tuttlingent is meg akartam nézni, hamár ilyen messze eljöttem. Persze sok időm nem volt. Vissza is kellene érni, de 15-20 perc… Végigmentem a főutcán, aztán a C&Aban vettem még BHt….abból sosincs elég és itt a fehér blúz alá kell…na, mindegy.

Már idefelé is láttam és a térképen is rajta volt: Donauversinkung. Ez meg mia csuda lehet??? Visszafelé láttam a kiírást és lekanyarodtam. Talán még belefér. Legfeljebb nem fogok időben ebédelni.

Szóval, itt eltünik a folyó. Ezen a szakaszon olyan a kőzet, hogy a folyó a föld alatt folytatja az útját, amikor kicsit kevesebb van benne. Magas vízállásnál megtelik lenn a barlang lent és akkor fent is folyik a folyó. De nyáron kiszárad a meder.Nagyon fura volt ez is

http://de.wikipedia.org/wiki/Donauversinkung

Pesze elfelejtettem betenni a fényképezőbe a memkártyát, és elfelejtettem, hogy van nálam mégegy a táskában. Így csak átállítottam egészen kicsi képekre a gépet és így fotóztam.

Tehát: apával voltam már a forrásnál, Most az eltünésnél…mág hátravan Aach..nem tudom mi, ahol újra a felszinen folyik a duna. csak oda már nem jutottam el, mert ránéztem az órára…és majd frászt kaptam. Na, most aztán lehet neki nyomni… Rámentem az autópályára, ami először kitérőnek tünt, de aztán perzse sokkal gyorsabb. És sikerült is időben visszaérnem. Enni már nem volt időm, de később tudtam pótolni. Néha vannak üresjáratok, akkor tudunk mi  enni.

Ez a nap is jó volt.