Július 25. vasárnap

Ma fél9kor kezdtem. A reggel nem volt annyira húzós. kezdhettem a terasz takarításával. Hűvös volt, levittem a pulcsimat. Jó volt kint dolgozni, már a solymász is rám köszönt, és ez tetszett J. Megrendeltem a jó időt. Inezzel kezdtem, már kezdtem örülni, amikor úgy 10 körül megjött Inge. Egy nagy csoportot vártunk, egy busszal vagy 20 embert. Megterítettünk kint és bent is… nem tudtuk mit választanak. És volt még pár asztalfoglalás. Beüzemelték magukat a csajok… próbáltam célozni rá, hogy én velem meg milesz? De nem vették a lapot. Aztán Martina kiadta az ukázt: mi ketten a pultot csináljuk. Így egész nap alájuk dolgoztam, készítettem az italokat, a fagyikat, rámoltam a szennyest, puceváltam az evőeszközöket….megint semmi borravaló. Ezek ketten meg azon versenyeztek, ki tudott többet csinálni. Mindeketten 600 euró felett volta. Ha csak 5-10 százalékkal számolunk, az akor is több,. mint 30 euró… nagyon magam alá kerültem. De megérdemeltem. majdnem elsírtam magam fél3 körül amikor bekuldtek evőeszközöket polírozni. Nélkülem nem lettek volna ilyen gyorsak, nem lettek volna ilyen elégedettek a vendégek…  Elhatároztam, ma nem fogok enni, ha szabadulok, akkor kimegyek az erdőbe és itatom egy kicsit az egereket. legalább tisztulok egy kicsit. És majdnem tényleg elsírtam magam ott, hogy mennyire hiányoznak a barátaim… mert itt nincsen barátom. Egyrészt csak most érkeztem, és mindenki csak azért van itt, hogy pénzt keressen. Nem hivatástudatból. Aztán rájöttem, hogy megint lesüllyedtem. Mentálisan, szellemileg… Emlékeztettem magam arra, hogy nem szabad belesüllyedni az anyagi világba, nem szabad túl komolyan venni a dolgokat…és akkor majdnem elnevettem magam: milyen kis elbizakodott lette, azt hittem, hogy egy hét után már mindent tudok, csinálhatom és versenybe szállhatok olyanokkal, akik már évek, akár évtizedek óta csinálják. Na, ezért érdemeltem meg. Ezután már sokkal könyebb volt. Már tetszett, hogy bent tisztíthattam az evőeszközöket, mert szólt a rádió és olyan számok voltak, amig tetszenek…majdnem táncra perdültem J Igen, miért is kellene rosszul lennem, hogy nem engednek oda a húsosfazékhoz? Hiszen itt lehetek, teszik a hely, gyönyörű a környék, kisütött a nap is J Visszataláltam magamhoz, próbálomtartani azt, amire még otthon rátaláltam, nem szabad az utamról letérni, nem szbad újra a világi dolgokba beleragadni…

17 órakor szabadultam. Gyorsan átöltöztem, bekapcsoltam a gépem, megkértem az internetet. Gondoltam, amíg megjön, addig kimegyek a parkba. A Halléban kértem egy jégkrémet. nem volt pofám elvenni egy magnumot, és solerot vettem: nem bántam meg, tavaly előtt az volt a kedvencem ?). és nekivágtam a parknak. Tó, mögötte a kicsi út, aztán az erdő… nagyon megnyugtató volt. meg akartam egy fát ölelni, de ott azért járnak emberek. Majd máshol.