Ötödik nap. Ma délutános voltam, csak 14 órára kellett lemennem. Gondoltam, alszom egy nagyot, de először 5.30kor ébredtem meg, aztán meg fél7kor. nem tudtam tovább aludni. Ilyen, amikor az ember több mint 10 évig ugyanabban az időben kel, azt hiszi, hogy ehhez nem lehet hozzászokni. de mégis. ekkor elkezdtem filózni, mit is csináljak? Mert már nagyon akartam bicajozni, de Radolfzellbe is el akartam menni, de oda nem voltam benne biztos, hogy kerékpárral – ráadásul a boltok csak 10kor nyitnak, nekem oda kell mennem, vásárolni, aztán meg visszaérni úgy, hogy ebédelhessek még munka előtt. Így 7kor lementem, bicajra ültem és elhatároztam, hogy lemegyek a Mindelsee-hez. Vagy körbemegyek, vagy nem, de valameddig mindenképpen. Hű, de rossz volt újra bicajozni! Teljesen elszoktam tőle. Na meg városban, meg amúgy is régen… azt hittem, nem is haladok! De végülis a Wild park látogatói parkolójánál van egy bejárat a Mindelseehez. És akkor megmagyaráztam magamnak, hogy az erdőben amúgy sem akarok gyorsan menni… aztán jött egy nagy lejtő… de jó lesz itt visszaevickélni! Útközben láttam három gólyát az út menti földeken eleséget keresni… nem zavartatták magukat. Ettek tovább… Utolértem egy lovast, ahol a lónak nem tetszett, hogy valaki megzavarta. Ismerős volt, már a lovas, mert tudta a nevem, de én nem ismertem meg. Na, mindegy, gyorsan haladtam… néha megálltam egy-egy táblánál, ellenőrizni, hogy vajon jó ez az irányom, de tudtam, hogy mindig jobbra kell tartanom, mert akkor maradok a parton, és kerülöm meg a tavat. Nagyon szép kis tó.

Aztán volt izgalmasabb szakasz is… amikor az addig széles út egyre keskenyebb lett, bújócskázott az ágak alatt, ki az erdőből, be az erdőbe, gyökerek akartak elgáncsolni… szóval egész izgalmas volt. Aztán egy elkerített részen láttam sok kis…talán kecskét (steinböcke vielleicht), aztán egy helyen fa lépcsőkön kellett feltolnom a kerékpárt…de  végre visszaértem olyan helyre, ahol már voltak táblák. És ráleltem az ismerős útra…tolhattam fel a cajgát, mert nem volt erőm feltekerni. Aztán a váltóm se az igazi…nem akar váltani, csak hosszas bizgálásra. Egy szép kis napos helyen aztán megálltam kicsit taicsizni. nagyon jól esett. Fél9-kor már vissza is értem!

Akkor reggeliztem egy keveset, átöltöztem és legurultam Radolfzellbe. Megtaláltam az O2 boltját, amit ajánlott Péter, az egyik szakács- aki mellesleg Szlovákiából jött. Na aztán kellemes meglepetés ért az O2-ben. Amikor mutattam az igazolványom, kiderült, hogy a csajszi magyar! Igaz, négy éves korában eljöttek Magyarországról(Szekszárd), de tűrhetően beszélt magyarul. Aztán kóboroltam még Radolfzellben, de aztán fél12 körül visszajöttem. Feljöttem a szobámba és eldőltem az ágyon… elaludtam. Vagy egy órát aludtam aztán még egy felet. Egy körül összeszedtem magam, lementem, hogy még ehessek valamit. Péter készített finomat nekem: Steinpilztortellini auf rösti. Nagyon finom volt! Jó sok sajttal a tetején! Nyami! aztán kettőkor elkezdtem a munkát.Eleinte sok volt, mert el kellett kezdenem a kasszát is csinálni. Eleinte nagyon féltem, de ez is egész jó. De még elég bizonytalan vagyok. Aztán ma már fagyit is kellett csinálnom, meg jöttek a borok. Na, szép! Ez is klassz…aztán sokáig szinte semmi. De jöttek az éhes vendégek! Enni-inni, lerámolni, egyszercsak azt vettem észre, hogy Petra szól, ne terítsek újat, mert már a reggelihez kell előkészülni! Wow! Jól elment az idő! Na aztán holnap reggel 42 vendég lesz a reggelinél…megterítetttem, előkészítettem, ergyszercsak szólnak, mehetek. 22.15. Newm semmi! Teljesen besötétedett. Még voltak vendégek, de nem olyano: a nagyfőnök volt, Martina bátyjával…vagy nem tudom, pontosan kicsoda.micsoda…de valami nagyon főnök…

Holnap szabadnapom van. Radolfzellben vettem egy jó kis térképet. Elhatároztam, hogy felkeresem a Marien schlucht-ot. Apával mintha megjártuk volna, de meg akarom nézni most is. Bicajjal akarok menni Langenrainig, ott akarom hagyni a bicajt és úgy lemenni a partra a szakadékban. Aztán még nem tudom. Vagy a Katarina schlucht felé, vagy északnak…majd ott eldöntöm. Nagy túrának néz ki, de a térkép szerint nem annyira…talán 10km az egész…egy napra jó program. Reggelinél kellene valamit csomagolnom.

23.12…el kéne tennem magam holnapra. A netet is holnap tudom aktiválni…plusz 5 nap gratis…jövő hét hétfőn vehetek rá 25 euroért egész hónapos elérhetőséget…ez jól hangzik, ugye?! de a vásárlás után kell 24 óra mire aktiválhatom, az öt nap meg n em folyamatos 24 óra, hanem a megkezdett nap 24óráig él. tehát nem érdemes este aktiválni, mert annál rövidebb rá az idő. És egyenként tudom aktiválni az öt napot, azaz nem kell mindenáron, ha olyan napom van, akkor kihagyon. szuper ajánlat…szerintem. Igyekszem vigyázni a pénzre… de talán kellene valamilyen fehér póló még, valami egész egyszerű..láttam Radolfzellben takko-t…és valami sportcipő vagy szandál feketében…az elegáns fekete cipőm…na az nem kellett volna. Inkább valami kényelmes fekete szandál…de majd a deichmannál megnézem…azt hiszem, az is van Radolfzellben. Csak C&A nincsen…mindegy, nem fontos…

Jó sokat tanultam ma is. Még mindig tetszik, de nem tudom, akarnám-e sok-sok éven át csinálni…pár év rendben, de…várjuk ki a végét. Martina szívesen látna jövőre is…én si szívesen jönnék. Egészen más itt a tempo…ja, mikor eltévedtem Radolfzellben, mert mégsem mentem Singenbe, és kerestem a McDonald’s-ot, pont mindkétszer egy nyomdánál kanyarodtam meg…vicces, de elgondolkodtató…

Na mára ennyi…

Napló 4

Mert ez a negyedik napom. Ma is reggeles voltam. Nem volt semmi a reggeli hepaj: 50 embert kellett megreggelizetni. Jöttek csőstül. Milyen rumlit képesek hagyni maguk után az emberek! Kész szociológiai megfigyelési lehetőség, akár lehetne egy szakdolgozat témája: kultúremberk,amikkor kiszolgálják őket, mit meg nem engednek maguknak, csak mert fizetnek érte. Persze Magyarországon rosszabb lenne szerintem a helyzet. Sokan tudnak viselkedni… nyolckor elkezdetm, háromig meg sem álltam. Mert még nem volt kész areggeli, már lehetett a teraszt előkészíteni, és jöttek is az emberk sorba. Rengetegen. ma én a pultban álltam, az italokat készítettem elő: kóla, spéci, almaschorle, és a sörök: csapolhattam sorba: export, pils, hefe…aztán elfogytak a poharak, lehetett őket mosni, kiarkni, berakni, közben néha ki is vinni, aztán beindult a kávé…volt egyszerre 7 kávé…na, aztán félnégykor leültünk végre enni és szabadestém lett.

Összeszedtem magam és végül nem bicajoztam ( elég volt a lábamnak egész nap állni, lótni-futni) legurultam Radolfzellbe…el akartam menni Singenbe, de Radolfzellnél rájöttem, hogy vasárnap va és itt semmi sincs nyitva. Igy bementem Radolfzellbe, kicsit körbenéztem, beleléptem a Bodensee-be,

felmenten a toronyba, körbefotóztam…

aztán megkerestem a mekit. kicsit nehéz volt, de emlékeztem, hogy Konstanzban megnéztem a térkéoe, így könnyen odatalálam. baromi hideg volt ott. Remélem nem fáztam meg. Tudtam beszélni Márkkal, de rossz híreket kaptam: Petráék nem utaztak el Németországba, meet a táborban valamilyen ételfertőzés tört ki, vagy 24 gyereket és egy tanárt is kórházba kellett szállítani. szombat délelőtt tudták meg, nem tudtak értesíteni, mert ugye tegnap kb5 vagy fél6ig kinn voltunk a Halléban, ahol az a z 500 fős vállalati rendezvény volt… Most írtam, hogy anyuékat tudják elérni, nekem meg feltétlen írjanak mailt. Állítólag augusztusban bepótolják,vagy visszafizetik. Akkor nyernék rajta, mert akkor 265 volt az euró, most meg 280. Nem buknék akkorát rajta. Szuper. Most állítólag Lili ott van nálunk. Akkor legalább Petra otthon lesz a szülinapján.

Most kinn ülök a Wildparkban, írom ezt a naplót és pótolom az előzőeket. Sajnos lassan be kell fejeznem, mert kifogy a szufla gépbő lés kezd hideg lenni…

Holnap kettőkor kezdek, délutános leszek…

talán csupa nagy betűvel kellett volna írnom. Az első nagy utam...éjfélkor indultam ,ha a tankolástól számítom:) Budapest, Pesterzsébet, Shell kút...még sose voltak ennyire...nagyot csalódtam. Eddig mindig teljesen segítőkészek voltak, rögtön jöttek, segítette...most meg semmi...nagyon gáz volt...és talán mégis mese a Skodák turatankja...azt kértem, most ne kattanásig tegye a kocsit, de sokkal tovább...ő erről nem tud, de kb még egy, másfél litert tudott rátölteni...tényleg ennyire kezdő volt? Máskor meg azt mondták, hogy ha kiakasztanak valamit, akkor aztánmég belemegy vagy 5-8 liter, vagy ki tudja mennyi...na mindegy. Elindultam. Nem tudtam megállni, mégegyszer végigmenni az Erzsébethídon, megcsodálni Budapestet. csodaszép volt...
Aztán a sztráda...soha többet éjszaka...mert ugyan szeretek este menni, de elfelejtettem, hogy a sztáda nincs kivilágítva! Alig láttam...

Soha többé éjszakai vezetést, csak ha muszáj. Mert ugye az ember lánya azt hiszi, hogy éjszaka tud és szert vezetni.. na, ja, a városban, ahol minden ki van világítva! De az autópálya sötét… mint az éjszaka… ez elég hülye vicc volt, de ez az igazság. Nagyon fárasztó és kicsit unalmas…de még valamennyire friss voltam ezért nem volt fárasztó.

Bécs nagy meglepetés volt. Nem tudom, mikor mentem utoljára arra autóval, de egészen másra emlékszem. Most az OMV kivilágított komplexuma után már semmit nem láttam Bécsből. Végig lenn mentünk a föld alatt. Mire feljöttünk, elhagytuk Bécset. Utána úgy éreztem, ideje megállni: 3 óra, kb 300 km…ott van az a nagy Haltestelle a Bécsi erdőnél: Allende, ha jól emlékszem…első energiaital.

És mehetünk tovább. Linz nagyon nehezen akart eljönni. Már St Pöltennél látszottak a villámok, Linznél aztán zuhogott is. Csúnya idő volt. De az is elmúlt. Aztán elkezdett kivilágosodni. Gyönyörű volt.

És akkor megláttam az első nagy hegyeket…az Alpok…és elkezdetem bőgni, de mint a záporeső, hullottak a könnyeim. Nem bírtam abbahagyni. Nem gondoltam volna, hogy 19 év után újra jöhetek erre, saját kocsival, dolgozni, és oda, ahol apa is volt, agyönyörű Bodenseehez…még mindig alig hiszem el…
Hát ezért bőgtem.

Itt megint nagyon fáradt volta, és tankolnom kellett. Nem nagyon, de nem akartam kixsámolni, mert nem tudtam, mennyit fogyasztott Fábi: 562 km-t mutatott. 33litert tudtam tankolniJ  kb 5,5 és 5,9 között fogyasztott. Klassz. A Mondseenél kb fél6kor voltam, onnan akartam az első sms-t küldeni, nem sikerült, és nem tudtam senkitől segítséget kérni. Végül feláldoztam egy kéteuros és felhívtam anyát, hogy ne izguljanak, csak nem tudom a roamingot bekapcsolni, csak kikapcsolniJ Kerestem akkkor egy helyet, ahol alhatok, Salzburgnál aludtam fél órát, nem tudtam többet. Ez ponta határnál volt, amit csak utólag vettemészre..:) És akkor Isten hozott engen Bajorországban! Nagyon megható volt újra látni mindent. Bár nem emlékeztem mindenre.

München: szinte semmi sem rémlett. Jó kis dugóba kerültem: féltízkor voltam ott, és jóval 10 utánkeverdtem ki. De legalább nem tévedtem el. Itt Már inkább a németnyelvű adókat hallgattam, hogy szokjam a német nyelvi környezetet. És a jó idő sem volt sehol: csöpögött, hideg volt, ekkor már túl voltam még kettő energiaitalon. Nagyon fáradt voltam, de nem tudtam aludni és itt már nem voltak olyan nagy megállók az út mellett, csak kicsi parkolók egy wcvel,ahol nem szívesen aludtam volna. Így csak mentem és mentem…

Most kicsit begyorsítok, met jó hosszú lesz. Szóval, nagyon fáradtan róttam már a kilométereket, alig vártam, hogy ott legyek. Többek között ezért sem álltam meg. Már ekkor a 11dik órában voltam, és kezdtem tompolni. Sikeresen vettem az első akadályt: sikerült Lindau előtt lemenni Friedrichshafen felé. Aztán ott ngayon rossz lett: rengetegen voltak az úton, sok volt a korlátozás. Nem mintha túl tudtam volna lépni, hiszen ismeretlen helyen az ember nem robog 90nel-legalábbis én nem. Mindegy, ahol tudtak, megelőzetek. Azttán Meersburgban próbáltam Moncsi leírása alapján megtalálni őket, de persze hogy nem sikerült. Nem estem kétségbe, megkérdeztem egy embert (biciklikölcsönző), hogy merrre, mert már ott voltam egész közel. Végül sikerült, beparkolhattam Moncsi mellé…12 óra vezetés után megérkeztem. Kaptam egy kávét, átadtam a csomagokat, megismertem Antjét…aztán kicsit leültem, beszélgettünk…végül elfogadtam egy levest, hogy mégse üres gyomorral legyek…finom, bár baromi sós volt. Itt is kicsit elsírtam magam a meghatottságtól. Nagyon fura volt újra itt lenni…

Egy óra pihenés után utamra indultam, az utolsó etapot is magam mögött hagyni. Moni tanácsa szerint inkább körbementem, nem komppal mentem, mert szerinte csak fél óra. Hát nekem egy órába tellett, mert betartottam az összes korlátozást…és háromszor rossz irányba menetem, mert mire észrevettem a letérőt, már túl is mentem…

Ezzel a 30as övezettel az agyamra mennek. Az összes kisvárosban 30cal lehet gurulni. Valahol meegértem őket, de akkor is…nagyon nehéz betartani. Én meg nem akarok büntit fizetni.

Fura, hogy itt még van eper és most érik a cseresznye! nagyon szépek a gyümölcsök itt…még nem vettem, de láttam.

Végre megláttam a házat. Egyből felismertem. leparkoltam, bementem, jobban mondva majdhogy betámolyogtam… a recepción senki, megyek hátra…Ott ült Martina, akit akkor még nem ismertem. Udvariasan, németül bemutatkoztam, megkérdeztem…volt nagy öröm, mikor megtudta, hogy engem várt. Csodálkozott, hogy ilyen korán, mert csak estére vártak…Megmutatta a szobám, én utolsó erőmmel még felcuccoltam, aztán kipakoltam, zuhany…és elzuhantam az ágyon. De annyira fáradt voltam, hogy nem tudtam sokat aludni. Egy óra múlva már lementem, megismerkedtem Petrával, bementem az állatkertbe sétálni. Na ott, 6 küröl már el tudtam volna aludni. De akkor bementem Martinával, megbeszéltük a legszükségesebbeket (reggel 8kor kezdek, 7 körül lejöhetek reggelizni), kaptam vacsorát, aztán felmentem és elaludtam. Mélyen…nagyon mélyen.

 Búcsúzás...erről szólt a mai napom. utolsó nap a munkahelyen, utolsó találkozás a barátnőmmel, utolsó nyugodt este. Nem tudom, hogyan fogok aludni. meleg is van, kezde izgalmas lenni, nem tudom, sikerült-e mindent elintézni...nem felejtettem-e el valamit.

Ez a meleg nagyon kimerítő. Persze inkább meleg legyen, nem szeretek fázni.

Télen nagyon hideg van,
nyáron nagyon meleg van,
sohasincs jó idő
mindig esik az eső

Elérkeztünk az utolsó naphoz itt Hajdúszoboszlón. Holnap indulunk haza. Már össze is pakoltunk…az érkezéskor volt egy rossz napunk, esett az eső és nagyon alacsony volt a hőmérséklet…13 fok volt reggel  9 órakor, amikor megérkeztem. Nagyon fáradt voltam. Délután sétáltunk egy kicsit esernyővel…de azért jó volt. Sokat pihentünk. Másnap elhatároztam, hogy megnézzük Debrecent. nagyon szép volt. Kicsit döcögve indult, kicsit nehéz volt egy kamasszal, de a végére azért elég sok nevezetességet megnéztünk…közben szép idő lett. Este apával sétáltunk egyet itt, Hajdúszoboszlón.

És másnapra megjött a kánikula. A program persze a strand…egész nap a vízben lógtunk a gyerekekkel. Petrával hullámoztunk is…nagyon klassz volt. Meg ücsörögtünk a melegben is egy kicsit. Este megint séta. Kicsit persze leégtem. Mint mindig. Másnap megint strand, már nagyon ég a vállam. De ma is egész nap a vízben lógtunk, hullámoztunk, fagyiztunk…délután megnéztük a majorett-találkozót. Nagyon aranyosak és szépek voltak a lánykák.
Aztán itt az este, készülünk haza. És persze lelkileg készülünk a nagy eseményre.

Most újra elkezdek írni. Nem tudom, meddig, de talán most hajtani fog az, hogy be kell majd számolnom az élményeimről…

Lássuk az előzményeket:
Mivel  szerettem volna magam tovább képezni, mert a tördelést kicsit kevésnek éreztem, belevágtam a web tervezésbe…nagyon tetszett, de estére mindig annyira elfáradt a szemem, hogy esélyem sem volt otthon elővenni a gépet és rákattanni újra  a monitorra.…evvel rendesen kipipálhatom azt a tervemet, hogy web programozó legyek…vagy legalábbis el kell halasztanom, ami ugye ugyanazt jelenti…Rájöttem, hogy ez nekem nem megy. Rengetegen vannak nálam sokkal jobbak, fiatalabbak, dinamikusabb… ez nem jött be…
Ekkor jött egy pénzügyi tanácsadó, akit az öcsémék „szabadítottak” rámJ. Eleinte tényleg klassz befektetési tanácsokat adott, aztán az INGs ügynökeim beugrasztottak egy lakásvásárlásba… azt is összehoztam/tuk. Így, alig egy évvel a válásom után már volt /van lakásom! Igaz ki kell adnom, mert egy fizetésből nem tudom fizetni a törlesztést és a rezsit is, de ez is sikerült. A hétvégén kiadtam…de kicsit előreszaladtam. Szóval, felhívott a pénzügyi tanácsadóm, hogy akár dolgozhatnék is velük, próbáljam meg. Elmentem, mert nyitott voltam és érdeklődő. megfeleltem. Igaz, halasztottam egy hónapot, mert sokalltam a 30ezer forintot (25ezer regdij és 5ezer a kaja az alapképzésen), így 1 hónap múlva 10ezerért elkezdhettem. Rendben, hétvégén 2 napos alapképzés, ami remek, mert a gyerekenek pont apás hétvégéje volt. Amikor vasárnap fáradtan, de lelkesen hazajöttem, békésen ücsörögtünk apámmal a kertben. Na, itt lesz érdekes a dolog, közeledik a csúcspont. Átjött Pista, meg Tibor is, beszélgettünk…egyszer csak megkérdezte, tudok-e németül és lenne-e kedvem ott dolgozni, ahol apa és ő is volt, a Boden-tó mellett Allensbach/Mindelsee Wildparkban. Egyből beindult a gépezet, a fantázia, apám határtalanul lelkes lett Pista meg felhívta Martinát és kezembe nyomta a telefont: lehet megbeszélni a részleteket. Másnap, június 14dikén Martina beadta az engedélykérelmet az ottani hatóságoknak. Na, most mi lesz… Július elején szóltam a főnökeimnek, hogy ez a helyzet, szóltam az MPKnál is, hogy én nagyon szívesen, de majd 3 hónap múlva… és most itt az engedély. Július 12-től szeptember 26dikáig szól. De nem tudok kimenni még, mert nekem le kell számolnom, leadnom a dolgokat, mindent megmutogatni, aláírni a kilépő papírokat…főnökeim  kimentek külföldre, nyaralni… csak 13án jönnek haza, tehát csak 14dikén tudok elindulni ki… Martinának meg kell ezt érteni, hiszen nem mondta biztosra a 12dikét, azt mondta, vagy egy hét múlva… ez van. A jövő héten nekem még sok dolgot kell elintézni.

Most, július 7dikén utazom le Hajdúszoboszlóra a gyerekek után, mert elvileg most ugye szabin vagyok/lennék. Anyuék és a gyerekek már ott vannak. Apa hamarabb haza akar jönni, de nem engedem.  Nem tudok 12dikén kint kezdeni, mert mint írtam, le kell számolnom benn, elintéznem a dolgaimat…

Furcsa, vegyes érzéseim vannak, de nem aggódom. Nyitott vagyok mindenre, megteszem, ami tőlem telik. Kicsit aggódok a könyököm miatt, de nem lesz gond. Szerencsére ismerem a csikungot, tudok néhány taicsi formát, tudok alapokat a buddhista felfogásról, megpróbálom az életemet tudatosabban élni, ugyanakkor lazábban, hiszen ha bízok magamban, abban, hogy elérem, amit akarok, minden szépen kiforogja magát, akkor könnyebb lesz. És szeptember végén jövök haza!
A munkahelyem elvileg vár rám, de ezen sem görcsölök, mert ha nem, akkor teljes erőbedobással ugrok fejest a pénzügyi tanácsadásba… ha maradok a munkahelyemen, akkor is teljes erőbedobással, csak mellékállásba eleinte, aztán idővel főállásban. Ha meg tetszik és bírom a felszolgálást és jövőre is mennék, akkor meg az lesz az új szakmám egyelőre.

Nagyon képlékeny minden most. De ez nem baj. Jó ez így. Hagyni kell mindent, hogy menjen a maga útján, majd szépen megmutatkozik Isten akarata - ahogy drága Mamikám mondta mindig. Szerintem nagyon büszke lenne rám ő is. Az, hogy azt érzem, hogy az a sorsom hogy segítsek, akkor egész jó úton haladok. Hiszem a felszolgálás is segítség, és a pénzügyi tanácsadás is.

Egyetlen kicsi gond: a gyerekek. Bár ők lökdösnének ki, menjek, mert akkor ők is jöhetnének talán. Ha ott bedolgozom magam, kapcsolatokat építek, akkor minden lehetséges. A könyvelő Icus is ezt mondta. Most ugorhatok, léphetek egy nagyot, a fentebbi szintre kerülök evvel a munkával. Szerintem is. A gyerekek meg ellesznek… kicsit aggódók a Petra miatt: új suli…de csak a szeptembert kell kibírnia, aztán már leszek. és persze a szerető nagyszülőkkel minden könnyebb. Apának persze kicsit későn jutott eszébe, hogy akkor nekik ugrott a hévízi nyaralásuk, legalábbis eltolódik október/novemberre. De nem engedte, hogy visszakozzak.

A hobbijaim. Táncház: nyáron nagyon idétlen, hogy hét közben vannak, tehát ez nem akkora kiesés. És a többiek szerint akár tarthatnék kint én is táncházakat, akkor nem hiányozna annyira… ebben van valami. Ha lesz rá igény, miért ne?! Taicsi: most péntekenként lenne edzés, arra nem is tudnék menni az MPK miatt, ami képzés mindig pénteken 17-21 óra között van. Judo: na, az edzőtáborról lemaradok és majd csak októberben kapcsolódhatnék be az edzésekbe. Margit nagyon vár. És persze a többiek is. Ennyi. Nincs semmi akadálya az új életemnek…

Ez volt az első etap.