Augusztus 1.

Íme, egy új hónap kezdete. Ma is délutános voltam: kettőtől tízig.

Délelőtt nem csináltam sokat: kitakarítottam, aztán összeszedtem a mosandókat (nem tudtam csak délután kimosni, mert a panziónak mentek a mosások).  Reggeliztem, aztán kisétáltam a tóhoz kicsit elmélkedni, illetve Taicsizni. Nagyon jól esett, a fű még egészen harmatos volt, mezítláb voltam. Aztán hallottam, hogy elkezdenek jönni az emberek. Kicsit benéztem a Halléba köszönni, ittam egy forró kakaót… aztán továbbálltam.  Kicsit megint beszéltem a Solymásszal… talán egyszer tényleg segíthetek neki, még a solymászkesztyűt is felvehetem… Fenn kicsit nézelődtem a neten, beszéltem anyáékkal. Otthon minden rendben, Márk rendben elutazott Királyrétre. Előtte jól sikerült Juditéknál a grillparti… Ezeket tudtam meg. Aztán meghallottam, hogy elkezdi az előadását  Falkner (solymász), ezért lesiettem, hogy megint meghallgassam. Mivel mindig nagyjából ugyanazt mondja, ezért egyre többet értek belőle. Nagyon tetszik. Ma is észrevett, hogy ott vagyok. Egészen közel hozta a sólymot, pontosabban Rolandot, akivel mindig szemezek J, letette mellém, a padra, ahonnan tudta, hogy a legközelebbi magas pontra fog szállni, a fejemre. Na, a sólyom meg is tette ezt a szívességet, úgyhogy a fejemen landolt… nagyon tetszett… érdekes volt megint. Mindig az elejéről maradtam le, ezért ott volt, amit nem értettem…de sebaj, van még időm megérteni. Aztán megint a Halléba mentem, ma ott ebédeltem: schnitzel mit pommes… ma nem volt kedvem itt az étteremben enni. Aztán feljöttem kicsit neteztem, mert meg akartam tudni, hogy hogyan mivel  merre meddig és mennyiért lehet felmenni a Santisre. Ez Svájcban van. Kb. 80 km oda az út, ha nem autópályán megyek... Márpedig nem, mert ott díjat kell fizetni… és kb. 30 euró a felvonó díja… kicsit húzós, de ha már itt vagyok… még meggondolom. Az időjárástól sok függ.

Erről jut eszembe: holnap szabadnapot kell kivennem: rossz időt mondanak, így nem kell annyi segítség. Viszont, ha rossz az idő, nem tudok felmenni (nem éri meg, ha nem látok semmit) a Santisre. Hát igen, meg egyedül… na, majd holnap reggel…

Kettőkor elkezdtem, aztán rögtön az elején le is sérültem. Nem figyeltem, csak a tányérokat láttam, ki akartam húzni, hogy segítsek, nem vettem észre, hogy az utolsó a forró tányér… jól megégettem az ujjam. Persze rögtön hideg víz, jeget fogdostam aztán vizes rongy… sokáig nem segített. De aztán bementem evőeszközöket polírozni… kicsit próbáltam mentálisan ráhangolódni… aztán megpróbáltam másra figyelni… Később pucolhattam ki a nagy hűtőládát… alig értem el a z alját… maj’ beleestem… de akkor is sikerült. Persze Péter megint segített. Ha úgy csinálom, ahogy Inez mondta, az jóval tovább tartott volna. Így elég gyorsan kész lett. Közben be tudtam tenni az első mosást a gépbe, az le is járt, most szárad az első adag. Holnap nagyon korán, mielőtt Gináék leszedik a dolgokat, be akarok pakolni, hogy a fehérek is meglegyenek… már alig van, csak hosszú ujjú… és az is jó, hogy holnap szabadnapom lesz, meg tud száradni. Persze megérkezett e rossz idő. Munka után ki akartam menni a tóhoz kicsit meditálni, de pont elkezdett esni… és villámlani is. Ebből se lett semmi. Inge és Inez is 5-5 eurót adott a borravalójukból. Nem sok, de az is valami… főleg ha azt nézzük, hogy csak Ingének 1400 eurós bevétele volt… nem szakadt bele, hogy adott nekem valamicskét.
Volt ma egy nagy csoport… alig győztük a megrendeléseket: eiscafé, eis scoko, ilyen-olyan fagyik… rohangásztam eleget… megint segítettek a konyhán: most Rafael, a főszakács. Szólni akartam, hogy hamarosan elfogy a kávé, de mire szólhattam volna újabb két-három jegeskávé megrendelés futott be… na, ekkor kicsit bajba is voltam, de kisegítettek.

Ezután már nem volt sok említésre érdemes, csak a szokásos: reggeli előkészítése, a pult takarítása, elpakolás, mosogatás. Aztán Inez felküldött. Így kicsit korábban feljöttem, ma nem ücsörögtünk lent a többiekkel… nem baj, néha ilyen is kell.