Augusztus 2. hétfő

Mint tegnapi bejegyzésemben írtam, ma szabadnapom van/volt. Mert lassan el is múlik.

Reggel megnéztem az előrejelzést Santisre, de… a webkamera alapján és az előrejelzés szerint is vacak idő… akkor nem adok ki annyit. Inkább maradok a közelben. Sokáig nem tudtam eldönteni, mit is csinálja, merre és meddig menjek: Konstanz, aztán onnan hajóval Friedrichshafen… de ez elég drága lett volna. 11 oda, 11 vissza… parkolási költség Konstanzban… Akkor már direkt Fhn… de megálljak minden faluban odafelé? Vagy azok egy-egy délutánra jók lesznek? Bemenjek Meersburga Mónihoz? De ő szerdán szabad. Egyből Friedrichshafen? Végül elkanyarodtam Ravensburgnak. Nem bántam meg. Eleinte csak a dobozokat láttam belőle: áruházak, gyárak… Aztán észrevettem egy szines tornyot (Bemalte turm) Letettem a kocsit. Persze nem találtam meg a parkolóházat, de így legalább nem került pénzbe J. Elindultam a torony felé, mindig a megérzéseimet követve és beértem a fallal bekerített városmagba. Tüneményes kis városkát láttam. Kedves utcákkal, rengeteg emberrel, kávéházakkal, rengeteg üzlettel… nagyon tetszett. Aztán még képes voltam felkapaszkodni valami magaslatra, ahol az ifjúsági szállás van. nagyon szép onnan a kilátás. Szép lassan lesétáltam, vissza városmagba. Ott nem tudtam ellenállni a cseresznyének. Augusztusban! Cseresznye!! És olyan, hogy olyat egyszer ettem, vagy 22 évvel ezelőtt solymáron, ahol volt egy germersdorfi fa kis meggy beütéssel, és azon feketére érett a cseresznye. De azért még bőven csak július volt… De ez a cseresznye! Valami álom volt. és olcsóbb volt, mint otthon az éretlen valami, amit a piacon árultak. fantasztikus. Az volt szinte minden, amit ma ettem. Persze egy kicsit áruházat is látogattam. Az itteni C&Aban kapható népviselet! Modern feldolgozásban. Nálunk vajon miért nem? Nagyon tetszett. Ki is néztem magamnak kettőt: 80 és 100 euróért. Venni viszont nem vettem semmit.

Jól körülnéztem Ravensburgban, aztán indulás vissza Friedrichshafenba. Kár volt sietnem. Zuhogott az eső. amikor odaértem. De mit nekem eső?  Szabadságon vagyok vagy mi. Ernyő fel, és irány le a partra, ahol valamilyen kulturális fesztivál volt, gyerekfoglalkoztatóval, árusokkal. Pont, mint otthon. Azért egy papucsot vettem. Remélem, lesz még alkalmam használni. Ha máskor nem, hát jövőre J

Bementem a Zeppelin múzeumba is. ha már ott voltam. Nagyon érdekes, de meg sem említik, hogy a szabadalmi terveket egy magyartól, Schwarz Dávidtól vette meg. Nem volt semmi utalás a keszthelyi fakereskedőre… persze, ez így sokkal szebben hangzik. Egyébként itt minden róla szól. Mindenhol egy emlékmű, egy tábla, egy szobor… De mégis, a mai napra és a továbbiakra vonatkozó mai „borravalóm” mégis tőle van:

„Man muss nur vollen,
daran galuben,
dann wird es gelingen.”

Ez volt az utolsó, amit Friedrichshafenban láttam. Evvel az útravalóval indultam haza.

Hazafelé végig azon gondolkodtam, hogy megálljak-e Meersburgban. Aztán győzött a szív, mégsem mehetek el anélkül, hogy be ne köszönnék nekik! Gyors telefon, aztán bekanyarodás. És milyen jól tettem! Pont akkor jöttek meg Gergőék is! És ők is Ravensburgban voltakJ. De nem találkozhattunk, mert amikor én odaértem, ők akkor ébredtek és szerintem akkor voltak ott, amikor én már Friedrichshafenben voltam. De így is szuper volt, mert ők vásárolgattak… és ott is esett akkor már az eső. Gergő nagyon örült nekem. Egyből meghívott magukhoz egy kávéra. Antje is aranyos volt. Kicsit kívül érezte magát, néha németül beszélgettünk, de aztán elkezdett dőlni a szó Gergőből, rögtön magyarra váltva, így Antje visszavonult egy kicsit … Kilencig ott voltam. Nagyon gyorsan elrepült az idő… és előrelépés is történt: Gergő megígérte, hogy segít körülnézni németországi állás ügyében a szakmámban. Hétfőn bemegyünk a konstanzi Arbeitsamtba érdeklődni. Az még nem kerül semmibe. És vannak itt ismerősei, akiktől meg lehet kérdezni az odavezető utat, hogy kijöhessek már a gyerekekkel.

Visszafelé aztán nekikezdett megint az eső… sötét is, ismeretlen is, én meg lassú vagyok az itteniekhez képest… egyszóval, elég megerőltető volt. Főleg, hogy menet közben rájöttem, hogy iszonyúan kell pisilni és nem fogom kibírni a panzióig… Muszáj volt megállnom az út mellett és megöntözni az erdő… amit az eső is éppen öntözött J

Még nem végeztek a munkával, Bea teljesen el volt havazva, el volt maradva, így besegítettem neki… nagyon hálás volt érte, nekem meg nem került semmibe, legalább beszélgettünk egy kicsit J

Ennyi volt mára. Beájultam az ágyba, csak félig tudtam ezt is megírni…másnap fejeztem be.