Most újra elkezdek írni. Nem tudom, meddig, de talán most hajtani fog az, hogy be kell majd számolnom az élményeimről…

Lássuk az előzményeket:
Mivel  szerettem volna magam tovább képezni, mert a tördelést kicsit kevésnek éreztem, belevágtam a web tervezésbe…nagyon tetszett, de estére mindig annyira elfáradt a szemem, hogy esélyem sem volt otthon elővenni a gépet és rákattanni újra  a monitorra.…evvel rendesen kipipálhatom azt a tervemet, hogy web programozó legyek…vagy legalábbis el kell halasztanom, ami ugye ugyanazt jelenti…Rájöttem, hogy ez nekem nem megy. Rengetegen vannak nálam sokkal jobbak, fiatalabbak, dinamikusabb… ez nem jött be…
Ekkor jött egy pénzügyi tanácsadó, akit az öcsémék „szabadítottak” rámJ. Eleinte tényleg klassz befektetési tanácsokat adott, aztán az INGs ügynökeim beugrasztottak egy lakásvásárlásba… azt is összehoztam/tuk. Így, alig egy évvel a válásom után már volt /van lakásom! Igaz ki kell adnom, mert egy fizetésből nem tudom fizetni a törlesztést és a rezsit is, de ez is sikerült. A hétvégén kiadtam…de kicsit előreszaladtam. Szóval, felhívott a pénzügyi tanácsadóm, hogy akár dolgozhatnék is velük, próbáljam meg. Elmentem, mert nyitott voltam és érdeklődő. megfeleltem. Igaz, halasztottam egy hónapot, mert sokalltam a 30ezer forintot (25ezer regdij és 5ezer a kaja az alapképzésen), így 1 hónap múlva 10ezerért elkezdhettem. Rendben, hétvégén 2 napos alapképzés, ami remek, mert a gyerekenek pont apás hétvégéje volt. Amikor vasárnap fáradtan, de lelkesen hazajöttem, békésen ücsörögtünk apámmal a kertben. Na, itt lesz érdekes a dolog, közeledik a csúcspont. Átjött Pista, meg Tibor is, beszélgettünk…egyszer csak megkérdezte, tudok-e németül és lenne-e kedvem ott dolgozni, ahol apa és ő is volt, a Boden-tó mellett Allensbach/Mindelsee Wildparkban. Egyből beindult a gépezet, a fantázia, apám határtalanul lelkes lett Pista meg felhívta Martinát és kezembe nyomta a telefont: lehet megbeszélni a részleteket. Másnap, június 14dikén Martina beadta az engedélykérelmet az ottani hatóságoknak. Na, most mi lesz… Július elején szóltam a főnökeimnek, hogy ez a helyzet, szóltam az MPKnál is, hogy én nagyon szívesen, de majd 3 hónap múlva… és most itt az engedély. Július 12-től szeptember 26dikáig szól. De nem tudok kimenni még, mert nekem le kell számolnom, leadnom a dolgokat, mindent megmutogatni, aláírni a kilépő papírokat…főnökeim  kimentek külföldre, nyaralni… csak 13án jönnek haza, tehát csak 14dikén tudok elindulni ki… Martinának meg kell ezt érteni, hiszen nem mondta biztosra a 12dikét, azt mondta, vagy egy hét múlva… ez van. A jövő héten nekem még sok dolgot kell elintézni.

Most, július 7dikén utazom le Hajdúszoboszlóra a gyerekek után, mert elvileg most ugye szabin vagyok/lennék. Anyuék és a gyerekek már ott vannak. Apa hamarabb haza akar jönni, de nem engedem.  Nem tudok 12dikén kint kezdeni, mert mint írtam, le kell számolnom benn, elintéznem a dolgaimat…

Furcsa, vegyes érzéseim vannak, de nem aggódom. Nyitott vagyok mindenre, megteszem, ami tőlem telik. Kicsit aggódok a könyököm miatt, de nem lesz gond. Szerencsére ismerem a csikungot, tudok néhány taicsi formát, tudok alapokat a buddhista felfogásról, megpróbálom az életemet tudatosabban élni, ugyanakkor lazábban, hiszen ha bízok magamban, abban, hogy elérem, amit akarok, minden szépen kiforogja magát, akkor könnyebb lesz. És szeptember végén jövök haza!
A munkahelyem elvileg vár rám, de ezen sem görcsölök, mert ha nem, akkor teljes erőbedobással ugrok fejest a pénzügyi tanácsadásba… ha maradok a munkahelyemen, akkor is teljes erőbedobással, csak mellékállásba eleinte, aztán idővel főállásban. Ha meg tetszik és bírom a felszolgálást és jövőre is mennék, akkor meg az lesz az új szakmám egyelőre.

Nagyon képlékeny minden most. De ez nem baj. Jó ez így. Hagyni kell mindent, hogy menjen a maga útján, majd szépen megmutatkozik Isten akarata - ahogy drága Mamikám mondta mindig. Szerintem nagyon büszke lenne rám ő is. Az, hogy azt érzem, hogy az a sorsom hogy segítsek, akkor egész jó úton haladok. Hiszem a felszolgálás is segítség, és a pénzügyi tanácsadás is.

Egyetlen kicsi gond: a gyerekek. Bár ők lökdösnének ki, menjek, mert akkor ők is jöhetnének talán. Ha ott bedolgozom magam, kapcsolatokat építek, akkor minden lehetséges. A könyvelő Icus is ezt mondta. Most ugorhatok, léphetek egy nagyot, a fentebbi szintre kerülök evvel a munkával. Szerintem is. A gyerekek meg ellesznek… kicsit aggódók a Petra miatt: új suli…de csak a szeptembert kell kibírnia, aztán már leszek. és persze a szerető nagyszülőkkel minden könnyebb. Apának persze kicsit későn jutott eszébe, hogy akkor nekik ugrott a hévízi nyaralásuk, legalábbis eltolódik október/novemberre. De nem engedte, hogy visszakozzak.

A hobbijaim. Táncház: nyáron nagyon idétlen, hogy hét közben vannak, tehát ez nem akkora kiesés. És a többiek szerint akár tarthatnék kint én is táncházakat, akkor nem hiányozna annyira… ebben van valami. Ha lesz rá igény, miért ne?! Taicsi: most péntekenként lenne edzés, arra nem is tudnék menni az MPK miatt, ami képzés mindig pénteken 17-21 óra között van. Judo: na, az edzőtáborról lemaradok és majd csak októberben kapcsolódhatnék be az edzésekbe. Margit nagyon vár. És persze a többiek is. Ennyi. Nincs semmi akadálya az új életemnek…

Ez volt az első etap.